Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - V. Fej. A negyedik ágazatról

58

a mennyiben tőlük függ, valóban ismét1) keresetre feszitik önmagokban Isten fiát és csúfot űznek belőle. A mely bűn bennünk sokkal súlyosabbnak tekinthető, mint a zsidókban, mivel ők, ugyanazon apostol tanúsága szerint :2) „Ha megismerték volna, soha a dicsőség Urát meg nem feszítették volna“ ; mi pedig, ámbár valljuk, hogy ismerjük őt, tetteinkkel mégis megtagadván, mintegy erőszakot látszunk rajta elkövetni.

XII. Krisztus az Atyától és önmagától is átadatott.

Azonban a sz. Írás bizonyítja, hogy Krisztus Urunk az Atyától és önmagától is átadatott; mert Izaiásnál ezt mondja az Ur:8) „Az én népem bűneiért vertem meg őt“; és kevéssel előbb ugyanazon látnok, midőn Isten leikével eltelve, az Urat fájdalmak és sebekkel megrakva látá, igy szól :4) „Mi mindnyájan, mint a juhok, eltévelyedtünk, kiki az ő útjára térült; és az Ur ő rá tette mindnyájunk gonoszságát“. A Hiúról pedig írva van:5) „Ha életét adja a bűnért, hosszú életű ivadékot lát“. De ugyanezt nyomatékosb szavakkal is kifejezte az apostol, midőn más részről meg akará mutatni, mennyit lehet Isten véghetetlen könyörületessógétől és jóságától reménylenünk; mert igy szól:8) „Ki még tulajdon fiának sem kedvezett, hanem mindnyájunkért adta őt: hogyne ajándékozott volna ő vele nekünk mindeneket is?“

XIII. Krisztus a kínok keserűségét testében és lelkében valósággal érezte.

Hátra van még, hogy a plébános előadja, mily nagy volt a szenvedés keserűsége ; ámbár ha meggondoljuk :7) „hogy Urunk verítéke lön, mint a földre folyó vérnek cseppjei“, már akkor, midőn a gyötrelmekre és kínzásokra gondolt, melyeket nemsokára elviselnie kellett, úgy látszik, hogy azon fájdalmakhoz mit sem lehete már adni. Azonban, ha a közelgő szenvedések meggondolása oly gyötrő volt, mit a véres veríték bizonyít: minőnek kell tartanunk a szenvedést? Bizonyos ugyanis, hogy Krisztus Urunk a legnagyobb testi és lelki fájdalmaktól gyötörtetett. És pedig először nem volt testének egy része sem, mely

4) Zsid. 6, 6. 2) Kor. I. 2, 8. 3) íz. 53, 8. 4) Úgy. 6. v. 5) Úgy. 10.

v. e) Rom. 8, 32. ’) Luk. 22, 44.