Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XVI. Fej. A hetedik kérésről
522 tói való megszabadítást; fókép, mivel semmi sem indítja annyira imádságra az embereket, mint azon kívánság, hogy a jelen vagy fenyegető viszontagságoktól megszabaduljanak és azon remény, hogy megszabadulnak azoktól. Az ember természetében van ugyanis, hogy a veszély idején Istenhez folyamodik segítségért. A miről igy szól az irás:1) „Töltsd be orczájokat gyalázattal, hogy keressék Uram ! a te nevedet.“ III. Hogyan hell Istentől kérni a veszélyek és viszontagságok elhárítását ? De ha úgy szólván önkényt teszik az emberek azt, hogy a veszedelmekben és bajokban Istent segítségül hívják : bizonnyára arra, hogy miképen tehetik azt kellőképen, szorgalmasan kell tanitaniok őket azoknak, kiknek hűségére és okosságára van bízva azok üdvössége. Vannak ugyanis, kik Krisztus Urunk parancsolata ellenére az imát helytelenül végzik. Pedig a ki megparancsolta, hogy2) „a szorongatás napján“ hozzá meneküljünk, ugyanaz az imának rendjét is meghatározza; mert akarta, hogy, mielőtt kérnék, „szabadíts meg a gonosztól“, kérjük azt, hogy szenteltessék meg az Isten neve, jöjjön el az ő országa és esedezzünk a többiért is, melyeken mint megannyi lépcsőn át juthassunk el e kérésig. De némelyek, ha fejők, vagy lábuk fáj, ha a gazdaságban kárt szenvednek, ha elleneik fenyegetik vagy veszélybe akarják dönteni őket, éhség, háború, dögvész idején az Ur imája középső részeinek elhagyásával csak azt kérik, hogy ezen rosszaktól szabaduljanak meg. Pedig ezen szokással ellenkezik Krisztus Urunk parancsolata :3) „Keressétek először az Isten országát.“ A kik tehát helyesen imádkoznak, midőn a viszontagságok-, bajok- és rosszak elhárításáért könyörögnek, ezt Isten dicsőségére vonatkoztatják. így Dávid ezen kéréséhez :4) „Urain! haragodban ne dorgálj engem,“ hozzá tette az okot is, melylyel megmutatta, mennyire óhajtja Isten dicsőségét, midőn mondá: „Mert nincs, a ki a halálban megemlékezzék rólad; a halálban pedig ki fog dicsérni téged?“ Ugyanő, midőn kérte Istent, hogy áraszsza rá irgalmát, hozzáadta:5) „Megtanítom utaidra a gonoszokat és az istentelenek hozzád térnek.“ Az imádság ezen üdvös 4) Zsolt. 82, 17. 2) Zsolt. 49, 15. 3) Máté 6, 33. 4) Zsolt. 6. 2, 6. 5) Zsolt. 50, 15.
