Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XV. Fej. A hatodik kérésről
512 V. Mily nagy támadásokat intéz az ördög ellenünk, kitűnik szt. Pál mondásából. A belső harczokhoz járulnak az ördögök külső támadásai és benyomásai, kik bennünket nemcsak nyilván támadnak meg. hanem alattomos módon is hatnak lelkünkre, úgy, hogy alig vagyunk képesek tőlük őrizkedni. Az apostol „fejedelmeknek“ is nevezi őket természetük kiválósága miatt, mert természetüknél fogva az embereket és minden egyéb, érzék alá eső teremtett lényt felülmúlnak; „hatalmasságoknak“ is mondja, mert nemcsak természeti erőre, hanem hatalomra nézve is kitűnnek; a sötétség „uralkodóinak“ is hivja őket; mert nem a világos és fényes világon uralkodnak, vagyis a jókon és jámborokon, hanem a homályoson és sötéten, vagyis azokon, kik a vétkes és bűnös élet szennyétől és sötétségétől megvakítatva, a sötétség fejedelmében, az ördögben gyönyörködnek. Továbbá „gonosz telkeknek“ is nevezi az ördögöket; mert van testi, van lelki gonoszság is. A testi gonoszság felgyulasztja a vágyat az érzéki kéjre és gyönyörökre. A lelki gonoszságot pedig a gonosz törekvések és rósz kívánságok teszik, melyek a lélek nemesebb részéhez tartoznak s a többinél annyival rosszabbak, mennyivel felsőbb és jelesebb maga az ész és értelem. Minthogy a sátán ezen gonoszsága leginkább arra czéloz, hogy bennünket mennyei örökségünktől megfosszon, azért mondá az apostol: „a levegőben.“ A miből érthető, hogy nagy az ellenségek ereje, fáradhatlan törekvése, irtózatos és határtalan gyíilölsége : hogy örökös harezot viselnek ellenünk, úgy, hogy velők soha béke, soha fegyverszünet nem lehet. VI. Mily nagy az ördög merészsége és gonoszsága a kísértésre ? Hogy pedig mily vakmerők, bizonyítja a sátán szava a prófétánál:1) „Fölmegyek az égbe.“ Megtámadta az első emberpárt a paradicsomban; megrohanta a prófétákat; megkísértő az apostolokat, hogy, mint az evangélistánál mondja az Ur :2) „Megrostálja őket, mint a búzát.“ Sőt még Krisztus Urunk előtt sem szégyenkezett. Azért az ő kielégitbetlen vágyát és végtelen törekvését fejezte ki sz. Péter,3) midőn mondá; „A ti ellenségtek l) Izai. 14, 13. 3) Luk. 22, 31. 3) Pét. 1. 5, 8.
