Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIV. Fej. Az ötödik kérésről
507 emberi nemmel, őt Fia halálával az örök kárhozzattól megszabadítván, kibékült. Ezen buzdítás és oktatás befejezője pedig Krisztus Urunk ama parancsa legyen, melyet legnagyobb becstelenség és veszély nélkül mellőznünk nem lehet:1) „Imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak, ki mennyekben vagyon.“ XX. Hogyan leéli azokkal bánni, leile a hántoltnak emlékét szivükből egészen kitörölni nem tudják Y Ámde a lelkésznek itt nem mindennapi eszélyessógre van szüksége, nehogy valaki e parancs nehézségét és szükségességét megismerve, üdve felől kétségbe essék. Vannak ugyanis, a kik megértvén, hogy a méltatlanságokat el kell felejteniük s azokat, kiktől megbántottak, szeretni tartoznak: ezt óhajtják s ereiökhöz képest meg is teszik : de érzik, hogy a bántalmak emlékét egészen kitörölni nem képesek. Mert a szívben fenmaradnak az ellenségeskedés némi nyomai; azért a lelkiismeret erős hullámaitól hányattatnak, attól tartván, hogy ha az ellenségeskedéssel nem hagynak tol, őszintén és igazán nem engedelmeskednek Isten parancsának. Itt tehát a lelkészek a test és lélek ellenkező törekvéseit fejtsék ki. hogy amaz a boszuállásra, emez a megbocsátásra hajlandó; innét közöttük örökös harcz és czivódás létezik. Bizonyítsák tehát lie, hogy az üdvösség felől épen nem kell kétségbe esni, habár a megromlott természet kívánságai az észnek ellene mondanak s vele ellenkezésben vannak is, csak a lélek a bántalmak megbocsátására való készségben és akaratban s a felebaráti szeretetben megmaradjon. XXI. A kikben a bőszuvágy még megvan, bűn nélkül mondhatják és kötelesek is mondani az Ur imádságát. Ha pedig találkoznának némelyek, kik, mivel nem tudják magokat elhatározni, hogy a sérelmeket felejtve elleneiket szeressék, azért a kérés ama feltételétől, melyről szó volt, visszariadva, az Ur imádságával nem élnek: hogy azokat ezen veszélyes hibából kiragadják, e két okot hozzák fel a lelkipásztorok. Ugyanis ezen imádságot a hívek közöl mindenki az egész egyház l) Mát. 5, 44. 45.
