Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIV. Fej. Az ötödik kérésről
505 XVI. Miért kérjük a többes számban: ..bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket?“ Nem mondjuk bocsásd meg nekem, hanem „nekünk“; mivel a testvéri viszony és szeretet, mely minden embert összefűz, mindegyikünktől azt követeli, hogy felebarátaink közös üdvéről szorgoskodva, mikor magunkért imádkozunk, érettük is könyörögjünk. Ezen imádkozási módot, melyre Krisztus Urunk tanított, azután Isten egyháza bevett és állandóan megőrizett, egyrészt az apostolok magok gondosan megtartották, másrészt sürgették, hogy mások is használják. Ezen lángoló buzgóságnak és vágynak a felebarátunk üdvéért való könyörgésben kitűnő példája van mindkét szövetségben, Mózesnél és Pálnál, kik közöl az első igy könyörgött Istenhez:1) „De bocsásd meg nekik e vétket, vagy, ha ezt nem cselekszed, törölj ki engem a te könyvedből;“ a másik pedig igy:2) „Mert én magam kívántam átokká lenni Krisztustól az én atyámfiáiért. Miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek. XVII. Hogyan kell érteni ezen szavakat: „miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek ?“ Ama szó: „miképen.“ kétfélekép érthető; mert hasonlítás értelmével is bir, midőn t. i. Istentől kérjük, hogy, valamint mi a méltatlanságokat és sérelmeket megbocsátjuk azoknak, a kiktől megsértettünk, úgy ő bocsássa meg nekünk vétkeinket. De azonföliil feltételt is jelent: mely értelemben magyarázza Krisztus Urunk ama tételt:3) „Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő bűneiket, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja vétkeiteket. Ha pedig meg nem bocsátótok az embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.“ Azonban mindkét értelem magában foglalja a megbocsátásnak ugyanazon szükségességét, hogy, ha Istentől bűneink bocsánatát meg akarjuk nyerni, mi is bocsássunk meg azoknak, kiktől méltatlanságot szenvedtünk. Isten ugyanis annyira kívánja tőlünk a bántál inak elfeleilését és a kölcsönös szeretetet, hogy azok ajándékait s áldozatait, kik ki nem békülnek, utálja és elveti. *) *) Móz. II. K. 32, 31. 32. 2) Rom. 9, 3. s) Mát. 6, 14. 15.
