Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIV. Fej. Az ötödik kérésről
501 toltak, ki „a világ fejedelmének“1) és2) „a sötétség uralkodójának“ és3) „királynak a kevélység minden fiai fölött“ neveztetik a szenti fásban. Azokra pedig, kik az ördög zsarnoksága alatt vannak. igen jól illenek Izaiás4) ama szavai: „Mi Urunk Istenünk! minket urak bírtak te kívüled“. VIII. Mennyi rosszat hoz a hűn a lélekre ? Ha a szeretet szétszakított frigye nem indít meg bennünket. indítsanak meg legalább a nyomor és viszontagságok, melyekbe a vétek által esünk. JV1 ért megsértetik a lélek szentsége, melyről tudjuk, hogy Krisztusnak van eljegyezve. Megszentségtelenittetik az Ur ama temploma is, melynek megfertőztetőiről mondja az apostol :r>) „Ha pedig valaki az Isten templomát megfertőzted, elveszti azt Isten“. A bűn megszámlálhatatlan rosszat okoz az embernek s ezt a majdnem határtalan ragadós nyavalyát ekkép ecseteli Dávid:°) „Nincs épség testemben a te haragod színe miatt; nincs nyugalma csontaimnak bűneim színe miatt“. Kijelenti, t. i. a csapás ezen nagyságát, mikor bevallja, hogy semmi része sem ment a bűn ragályától. Mert a vétek mérge csontjait átjárta, vagyis az észt és akaratot, a lélek legszilárdabb részeit rontotta meg. Ezen messzeterjedő ragályt jelenti a szentirás, midőn a bűnösöket sántáknak, vakoknak, némáknak, siketeknek és minden tagjaikban bénáknak nevezi. De a bánaton kívül, melyet mintegy a bűnök gonoszsága következtében érzett, Dávidot még inkább nyugtalanná Isten haragja, melyről tudta, hogy a vétek miatt maga ellen fölinditotta. Mert a gonoszok harczban vannak Istennel, kiknek gonoszságai által végtelenül megbántatik ; mert azt mondja az apostol :7) „Harag és boszankodás, szomorúság és gyötrelem minden gonosztevő ember lelkének“. Mert noha a bűn elkövetése megszűnt, mindazáltal a bűn szennye és vétsége fönmarad, melyet Isten fenyitő haragja mindig követ, mint az árnyék a testet. IX. IX. A bűnök rossz következményeit átlátván, hogyan kell töredelemre térnünk ? Midőn tehát Dávid a bűn sebző falánkját érezte, bűnei ’) Ján. 14, 30. s) Efez. 6, 12. a) .lob. 41, 25. “) Izai. 26, 13. 5) I. Kor. 3, 17. 6) 37. zsolt. 4. ’) Kom. 2 8. 9.
