Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIV. Fej. Az ötödik kérésről
XIV. FEJEZET. Az ötödik kérésről. És bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk ellenünk vétetteknek. I. Krisztus szenvedéséből eredt minden bűneink bocsánata. Ámbár oly sok az, a mi Istennek határtalan bölcseséggel és jósággal párosult végtelen hatalmát hirdeti, hogy bárhová fordítsuk szemeinket és gondolatunkat, véghetetlen hatalmának és jóságának legbiztosabb jeleire találunk: mindazáltal semmi sincs, a miből véghetetlen szeretete és csodálandó kegyessége irántunk jobban kitűnnék, mint Jézus Krisztus szenvedésének megmagyarázhatatlan titka, melyből ama kiapadhatlan forrás ered a bűnök szennyének lemosására, melylyel Isten vezetéséből és kegyelméből megmosatni és kiengeszteltatni óhajtunk, midőn tőle azt kérjük: „bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket.“ II. Mit foglal magában ezen ötödik kérés? Eme kérés némileg azon javak összegét foglalja magában, melyekkel Krisztus Jézus elhalmozta az emberi nemet. Mert ezt tanitá Izaiás: „Megbocsáttatik,1) úgymond, Jákob házának gonoszsága ; és ez leszen minden gyümölcse, hogy elvétetik az ő bűne.“ Ezt bizonyitá Dávid is, boldognak hirdetvén azokat, kik azon üdvös gyümölcsben részesülhettek, e szavakkal:3) „Boldogok. kiknek megbocsáttattak gonoszságaik.“ Azért a lelkészeknek pontosan s szorgalmasan ki kell jelelni és megmagyarázni e kérés értelmét, mely mint tudjuk, a mennyei élet elnyerésére oly nagy fontossággal bir. III. Hogyan különbözik itt e kérés módja attól, mely a fönnebbiekben volt ? Uj módja kezdődik itt a kérésnek. Mert eddig Istentől nemcsak örökkétartó és lelki jókat, hanem múlandó, ez életre *) 498 *) Íz. 27, 9. 2) 31. Zsolt. 1.
