Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIII. Fej. A negyedik kérésről
496 „Távozzál tőlünk; tudni sem akarjuk utaidat.“ A lélek ily didiében és az elme ilyetén vakságában vannak azok, kik megvetvén törvényszerű elöljáróikat, a kath. püspököket és áldozópapokat s a római sz. egyháztól elszakadván, az Isten igéjét elferdítő eretnekek tanításához szegődnek. XIX. Az igazi természetfölötti kenyérről, a mely Krisztus Urunk. Már pedig a kenyér Krisztus Urunk, a lélek eledele; mert maga mondja magáról:1) „Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá.“ Hihetetlen, mily gyönyörrel és vigsággal árasztja el e kenyér a jók lelkét akkor, midőn a földi bajokkal és viszont?.gságokkal leginkább küzdenek. Például szolgál nekünk az apostolok sz. kara, kikről Írva van:2) „És azok örvendezve ménének el a gyülekezet elől.“ Ilyen példákkal telve vannak a szentek életéről szóló könyvek : és a jóknak ezen benső örömeiről igy szól az Isten :3) „A győzelmesnek elrejtett mannát adok.“ XX. Krisztus Urunk az oltáriszentségben valósággal jelen van s azért tulajdonképi értelemben mondatik. „a mi kenyerünknek.“ Főkép pedig a mi kenyerünk maga az Ur Jézus, ki az oltáriszentségben lényegileg foglaltatik. Midőn az Atyához vissza akart térni, szeretetének ezen megfejthetetlen zálogát adta nekünk, melyről mondá :4j „A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, énbennem lakik és én őbenne.“5) „Vegyétek és egyétek; ez az én testem.“ Azokat, a mik a hivő nép hasznára szolgálnak, azon helyről vehetik a plébánosok, hol külön e szentség mivolta és lényege tárgyaltatik. Azért mondatik pedig e kenyér „mienknek“, mivel csak a hívőké, vagyis azoké, kik a hittel egybekapcsolván a szeretetek, a töredelem szentségével a bűnök szennyét lemossák ; kik megemlékezvén, hogy Isten fiai, az isteni szentséget a tőlük kitelhető legnagyobb s legszentebb tisztelettel veszik magukhoz és imádják. XXI. Miért mondatik az oltáriszentség a mi mindennapi kenyerünknek ? Annak pedig, hogy miért mondatik mindennapinak, kettős d Ján. tí, 41. 2) Apóst. Csel. 5, 41. 3) Titk. Jel. 2, 17. 4) Ján. 6, 57, 5) I. Kor. 11, 24.
