Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIII. Fej. A negyedik kérésről
498 „Mivel kezeid munkáját eszed, boldog vagy, úgymond, és jól lesz dolgod.“2) Azoknak pedig, kik igazságos módon keresik az élelmet, jótékonyságának gyümölcsét Ígéri az Ur, mondván: „Kiárasztja az Ur áldását pinczéidre és kezeid minden munkáira, és megáld téged.“3) Nem is egyedül azt kérjük az Istentől, hogy azzal élhessünk, a mit jóságának segítségével, izzadással és erőfeszítéssel szereztünk, mert az mondatik igazán mieinknek: hanem józan értelmet is kérünk, hogy a jól szerzettekkel jól és okosan élhessünk, Mindennapit. XIII. Miért adatik hozzá ezen szócska is: „mindennapit"? E szó is a mértékletesség és takarékosság azon fogalmát fejezi ki, melyről előbb szólottunk. Mert nem sokféle és válogatott ételt kérünk, hanem azt, mely a természet szükségét kielégítse, hogy megszégyenüljenek azok, kik közönséges étellel és itallal meg nem elégedvén, válogatott étkek és italok után áhítoznak. Hasonlókép e szóval „mindennapit“ megfeddetnek azok, kik ellen Izaiás ama rettentő fenyegetéssel él :4) „Jaj nektek, kik házhoz házat ragasztotok, és mezőhöz mezőt foglaltok a hely véghatáráig; vájjon ti egyedül fogtok-e lakni a föld közepett.“ Mert kielégíthetetlen ezen emberek kívánsága, a kikről írja Salamon:1) „A fösvény nem telik be pénzzel:“ akikre vonatkozik még az apostol mondása is:2) „A kik gazdagok akarnak lenni, kisértetbe esnek és az ördög tőrébe.“ Mindennapinak mondjuk továbbá a kenyeret, mivel vele az éltető nedv megújítására élünk, mely a természetes melegség ereje által naponkint felemésztetik. Végre e szócska azt is értésünkre adja, Hogy szüntelen kérnünk kell, hogy Isten tiszteletében és szeretőiében megmaradjunk s teljesen meggyőződjünk, amint igaz is, hogy életünk és üdvünk Istentől függ. Adjad nekünk. XIV. Mit jelent e két szó; „adjad nekünk ?“ Kiki be fogja látni, mennyi anyagot nyújt e két szó a b 127. zsolt. 2. 2) Móz. 5. K. 28, 8.3) íz. 5, 8. 4) Frédi. 5, 9. “) L Tim. 6, 9.
