Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XIII. Fej. A negyedik kérésről

490

den iparkodás. Mert „Sem a ki ültet valami, sem a ki öntöz, hanem a ki növekedést ad, a,z Isten;“1) és: „Ha az Ur nem építi a házat, hiába munkálkodnak, kik azt építik.“2)

VII. Kérni kell Istent, hogy adja meg azokat, a mikre szükségünk van; a mit hűségesen teljesít.

A lelkipásztorok kötelessége tehát előterjeszteni : hogy majdnem számtalan az, a mi nélkül vagy elveszítjük vagy nyomorogva tengetjük életünket. Mert a kér. nép a dolgok ezen szükségét s a természet gyarlóságát megismervén, kényszerítve lesz a mennyei Atyához folyamodni s tőle földi és mennyei javakat esdve kérni. Követni fogja ama tékozló tint,3) a ki, midőn a távol tartományban szűkölködni kezdett és senki sem volt, ki éhségének csillapítására neki bárcsak a sertések eledeléből is adna, végtére magába szállva belátta, hogy a bajok ellen, melyekkel küzdött, sehol sem kereshet gyógyszert, mint atyjánál. Es nagyobb bizalommal is járul az imádsághoz a hivő nép, ha Isten jóságára gondolván megemlékezik, hogy az atyai fülek mindenkor meghallgatják a gyermekek kéréseit. Mert midőn int, hogy kenyeret kérünk, megígéri, hogy bőven fog adni azoknak, kik helyesen kérnek. Mert tanítva int, hogyan kérjünk, intve serkent, serkentve igér, Ígérve a bizonyos megnyerés reményét kelti föl bennünk.

VIII. Mit kérünk a kenyér alatt s mi c kérés értelme?

A hivek szivének felinditása és felbuzdítása után, ki kell fejteni, mit kérünk e kérésben, mindenekelőtt, mit jelent az a kenyér, melyet kérünk. Tudni kell tehát, hogy a szentirásban a „kenyér“ alatt többféle értetik ugyan, de főleg e kettő: először mindaz, a mit élelemben és egyéb dologban testünk és életünk fentartására fordítunk; azután minden, a mi nekünk kegyelemből a szellem és lélek életére és üdvére adatott. A sz. atyák tekintélye szerint e kérésben azokat kérjük, a mik nekünk a földi életre szükségesek.

x) I, Kor. 3, 7. 2) 12J. zsolt. 1. 3) Luk. 15.