Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XII. Fej. A harmadik kérésről
485 Isten, hogy, habár a mennyei jutalmak reményével szenteljük is egészen neki magunkat, mégis azért reméljük azokat, mivel az isteni fölségnek tetszett, hogy azon reménységet tápláljuk. Azért egész reményünk az Isten iránti szereteten alapuljon, ki szeretetünk jutalmául az örök boldogságot rendelő. Mert vannak, kik szívesen szolgálnak valakinek, de csak a jutalomért, melyre szeretőtöket irányozzák. Vannak továbbá, kik csak szeretet- és tisztelettől indíttatva egyedül annak, — kit szolgálnak, — jóságára és erényére tekintenek, melynek meggondolása és csodálásából boldognak tartják magokat, hogy szolgálatokat neki szentelhetik. XXI. Ugyanezen záradék egyéb értelmezései. Amaz ellentét; „Miképen mennyben, úgy a földön is,“ ezt is jelenti. Mert nekünk leginkább arra kell törekednünk, hogy Isten iránt engedelmesek legyünk, mint a boldogok léikéiről mondottuk, kiknek dicséretét az ő hódolatteljes engedelmességükért ama bizonyos zsoltárban igy zengi Dávid:1) „Áldjátok az Urat minden erősei: ti szolgái, kik az ő akaratját cselokszitek.“ Ha valaki sz. Oyprián2) szerint magyarázva e záradékot, azt mondja: „mennyben“ az az: a jók és jámborokban; a „földön“ az az : az istentelenekben és gonoszakban: mi az ő véleményét is helybenhagyjuk, hogy az „ég“ alatt a lelket, a „föld“ alatt pedig a testet kell érteni, hogy mind mindenek, mind minden mindenben Isten akaratának hódoljanak. XXII. Mikép foglaltatik e kérésben hálaadás is ? E kérés hálaadást is tartalmaz. Mert az 0 legszentebb akaratát tiszteljük és legnagyobb örömtől áthatva dicsőítjük és magasztaljuk őt műveiért, mivel bizonyosan tudjuk, hogy mindeneket jól cselekedett. Mert mivel tudjuk, hogy Isten mindenható : szükségkép következik, hogy mindenek létét az ő akaratából számlázottnak ismerjük el. Midőn pedig Öt egyszersmind legfőbb jónak állítjuk, a mint valóban az is, ezzel megváltjuk, hogy minden műve jó, miután mindeneket ő maga saját jóságában részesített. Ha mindenben Isten szándékát föl nem fogjuk, mégis minden kételyt és habozást félre tevén, mindenben az *) *) 102. zsolt. 21. 2) Sz. Gypr. az Úr imáds.
