Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - XI. Fej. A második kérésről
i?:’. XII. Mit kérünk tehát főkép Istentől e kérésben ? Tehát ezeknek kifejtése után, melyekből Isten országának közönséges jelentése tűnik ki. még kell mutatni, mit jelent tulajdonképen e kérés. Azt kérjük pedig Istentől, hogy Krisztus országa, t. i. az egyház terjedjen; hogy a hitetlenek és zsidók Krisztus Urunk hitére és az igaz Isten ismeretének elfogadására térjenek, a szakadárok, eretnekek az igazságra és Isten egyházának egységére, a melytől elszakadtak, visszatérjenek, hogy beteljesedjék és megvalósuljon, a mit lzaiás szája által mondott az Ur:1) „Szélesítsd ki sátorod helyét, és hajlékaid kárpitait terjeszd ki, — hosszabbítsd meg köteleidet és szegeidet erősítsd meg: mert jobbra és balra elhatsz. — mert az uralkodik rajtad, ki téged teremtett.“ S ismét:2) „És a népek a te világosságodban járnak, és a királyok a neked támadott fényességben. Emeld föl köröskörül szemeidet és lássad, mindezek egybegyűlnek, hozzád jönnek: a te fiaid messzünnen jőnek és leányaid minden oldalról indulnak. “ XIII. Mit kérünk itt másodszor? Mivel pedig vannak az egyházban, kik Istent szóval vallván, tettel tagadván.3) hamis hitet követnek, kikben a bűn miatt az ördög lakik és mint tulajdon házaiban uralkodik: azért kérjük, hogy azokhoz is jöjjön el az Isten országa, mely által, a bűnök homályának szétosztása után, az isteni világosság sugaraitól megvilágittatva, Isten fiainak előbbi méltóságába visszahelyeztessenek; hogy a mennyei Atya országából minden eretneket és szakadárt eltávolitva, a botrányokat és a gonoszságok okait megszüntetve, megtisztítsa az egyház szérűjét, hogy Isten iránt ájtatos és szent tisztelettel eltelve, nyugalmas és csendes békét élvezzen. XIV. Mit kérünk ugyanezen kéréssel harmadszor ? Végre azt kérjük, hogy ,Isten egyedül éljen, egyedül uralkodjék bennünk; hogy ne legyen helye a halálnak, hanem, hogy az Krisztus Urunk győzelme által elnyelettessék, ki ellenségeink ‘) Íz. 54, 2. 3. 5. 2) íz. 60, 3. 4. 3) Tit. 1, 16.
