Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - IV. Fej. A harmadik ágazatról
48 bizonyltja az angyal szava, ki először hozta e világnak a legboldogitóbb üzenetet, midőn monda:1) „íme nagy örömöt hirdetek nektek, mely leszen minden népnek“; továbbá könnyen érthető a mennyei sereg énekéből, melyet az angyalok zengtek: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakarata embereknek“. Itt kezdett teljesülésbe menni egyszersmind Isten, Abrahámnak tett ama legfenségesebb Ígérete, kinek mondatott,2) „hogy egykor az ő magvában minden nemzetek mégáldatnak“. Mert Dávid királytól származott Mária, kit igazán Isten anyjának hirdetünk és tisztelünk, mivel azon egyént szülte, ki Isten és ember volt egyszersmind. VIII. Krisztus nem született a természet közönséges rendé szerint. De valamint maga a fogantatás a természet rendét egészen fölülmúlja: úgy a születésben csak istenit kell szemlélnünk. Azonföllil, a minél csodálatosabbat mondani vagy gondolni sem lehet, anyától születik az anyai szüzesség minden sérelme nélkül; és mikép azután a zárt és lepecsételt sírból kijött és3).zárt ajtókon a tanítványokhoz bement; vagy, hogy attól, mit a természetben mindennap látunk, el ne térjünk, mikép a nap sugarai az üveg tömör anyagát áthatják, de össze nem törik, sem semmikép meg nem sértik : mondom, hasonló, sőt fönségesebb módon jött ki Jézus Krisztus az anyai méhből, az anyai szüzesség minden sérelme nélkül, úgy, hogy az ő sértetlen és örök szüzességét a legméltóbb dicséretekkel magasztaljuk. Ez pedig a Szentlélek ereje által létesült, ki az anyát a fiú fogantatása és születésénél úgy segélte, hogy neki termékenységet is adott, örök szüzességét is megőrizte. IX. Krisztus jogosan mondatik második Adumnak és Mária második Évának. Az apostol Krisztus Jézust néha „utolsó Adámnak1) szokta nevezni és az első Adáinmal összehasonlítani; mert valamint az elsőben minden ember meghal, úgy a másodikban mindnyájan életre támadnak és valamint Adám a természet rendét illetőleg *) Luk. 2, 10, 14. 2) Moz. I. K. 22, 18. 3) Ján. 20, 19. *) Kor. I. 15, 45, 22. Rom. 5, 14.
