Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - IX. Fej. Az Ur imádságának bevezetéséről
457 ellenséges indulatból cselekszi az Ur, hanem büntetve gyógyít és az Istentől eredő csapás gyógyszer. Megbünteti ugyanis a bűnösöket, hogy őket a fenyítés által megjavítsa, és a jelen büntetéssel az örök kárhozattól megszabadítsa. Mert meglátogatja1) ugyan vesszővel gonoszságainkat és vereségekkel bűneinket, irgalmasságát azonban nem veszi el tőlünk. Azért inteni kell a híveket, hogy az ilyen fenyítésben Istennnek atyai szeretetét ismerjék fel és tartsák emlékezetűkben és hordják nyelvükön a türelmes Job ama mondatát :*) „Mert ő sebesit és orvosol: megver és az ő kezei gyógyítanak és mondják, a mit Jeremiás az Izrael népének képében mond:3) „Megfenyítettél engem és én tanultam, mint a szilaj tinó. Téríts meg engem és megtérek; mert te vagy az én Uram Istenem;“ hogy szemeik előtt lebegjen Tóbiás példája, ki a vakságban Isten atyai kezének csapását érezvén, igy kiáltott fel:4) Áldalak téged Uram, Izrael Istene! XII. A Kivehet meg hell győzni arról, hogy Isten rólunk soha meg nem feledkezik. Főkép óvakodniok kell a híveknek, hogy, ha valamely kellemetlenség éri, vagy csapás sújtja őket, ne azt gondolják, hogy az Isten tudta nélkül történik: mert ő maga mondja:5) „Egy hajszál sem vesz el fejetekről.“ Sőt vigasztalják magokat amaz isteni mondattal, mely a Titkos Jelenések könyvében foglaltatik •/’) „Én, a kit szeretek, azt megdorgálom és fenyitem nyugodjanak meg az Apostolnak a zsidókhoz intézett buzdításában:7) „Fiam! ne vesd meg az Ur fegyelmét és ne csüggedj el. midőn tőle dorgáltatok Mert a kit szeret az Ur, megsanyargatja ; megfenyít pedig minden fiat, kit magához fogad. Hogyha a fegyelmen kivid vagytok, akkor fattyak vagytok és nem fiák. Testi atyáink fegyelemben tartottak és becsültük őket: nem inkább kell-e engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk ?“ ,,Mi Atyánké' XIII. Miért kell itt az Istent többséget jelentő szóval atyánknak neveznünk ? Midőn mindegyikünk az Atyát segítségül hívja és atyánknak ») 8. zsolt. 33. és k. 2) Jób. 5, 18. 3) Jerem. 31, 18. 4) Jób. 11, 17. 5) Luk. 21, 18. «) Titk. Jel. 3, 19. 7) Zsid. 12, 5.
