Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - V. Fej. Kikért kell imádkozni
440 Isten megnyissa neki a beszéd ajtaját; így ir a Tesszaloniakaiaklioz1) is. Azonkívül az Apostolok Oselekedeiben olvassuk :3) „Az anyaszentegyház pedig szüntelen könyörög vala Péterért.“ Mely kötelességre szent Vazul is figyelmeztet bennünket az „Erkölcsökről“3) czimü könyveiben. Imádkoznunk kell azokért, úgymond. kik az igazság igéjének elöljárói. Másodszor, ugyanazon apostol szerint, imádkoznunk kell a fejedelmekért. Mert mindenki tudja, mily hasznosak a közjóra az istenfélő és igazságszerető fejedelmek. Kérni kell tehát Istent, hogy, a kik a többi emberek fölött vannak, olyanok legyenek, a milyeneknek lenniük kell. Akadunk szent emberek között olyan példákra is, melyek arra intenek, hogy a jókért és jámborokért is imádkozzunk. Mert ezeknek is szükségük van mások imádságára, a mi Istentől van rendelve, hogy, érezvén, mikép szükségük van a gyengébbek imáira, kevélységre ne vetemedjenek. III. MegmuttatiJc, hogy ugyanazt saját ellenségeinkért, s as anyassentegyhás ellenségeiért is kell tennünk. Azonkívül megparancsoló az Ur, hogy imádkozzunk azokért,4) „a kiküldöznek és rágalmaznak bennünket.“ Sz. Ágoston5) is bizonyítja, hogy apostoloktól öröklött szokás azokért, kik az egyházhoz nem tartoznak, imádkozni és könyörögni, hogy a hitetleneknek hit ajándékoztassék, a bálványimádók az istentelenség tévelyéből megszabadittassanak, a zsidók a lelki sötétség eloszlatása után az igazság világosságát megismerjék, az eretnekek kijózanodván a katholikus tanítás szabályait megtanulják, a szakadárok az ányaszent egy házzal, melynek egységétől elpártoltak, az igaz szeretet köteléke által összefüződve ismét egyesüljenek. Hogy mily erővel bírnak ily emberekért a szívből fakadó imák, kitűnik azon minden rangú emberek számos példáiból, kiket Isten naponkint a sötétség katalmából kiragadva, átvisz szeretett Fiának országába és a harag edényeiből a könyörületesség edényeivé tesz. Hogy ebben legtöbb hatása van a jámborok könyörgésének, senki sem kételkedhetik, ha józan felfogással bir. ') I. Tessz. 5, 25. 3) Ap. Csel. 12, 5. 3) Sz. Váz. Erkölcs, könyv. 56 szab. 5. f. 4) Mát. 5, 44. 5) Sz. Ágost. 109. lev. 2. fej.
