Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - IV. Fej. Azokról, a miket kérni kell
438 II. Mit kell előszűr is önmagáért kérni Istentől ? Azért mindenekelőtt úgy szabályozzuk kívánságunkat és óhajtásunkat* hogy legfőbb törekvésünk és óhajunk Istenre, mint a legfőbb jóra legyen irányozva. Azután kívánjuk azokat, amik bennünket Istennel leginkább összekapcsolnak; amik pedig tőle elszakasztanak vagy az elszakasztásra némileg okot szolgáltatnak, törekvésünktől és óhajtásunktól eltávolitandók. Ebből érthető hogyan kell a többit, a mi jónak mondatik, azon legfőbb és tökéletes jó szerint óhajtani és Istentől, a mi atyánktól kérni. III. Hogyan kell a testi s külső javakat Istentől kérni ? Az úgynevezett testi és külső javak, úgymint az egészség, erő, szépség, gazdagság, tisztelet, dicsőség, minthogy gyakran alkalmat és táplálékot nyújtanak a bűnre, (ez okból jámborul és üdvösen nem kérhetők:) azok kérését úgy korlátozzuk, hogy az élet ezen javait szükségből kérjük; mely kérésmód Istenre irányoztatik. Mert szabad nekünk imával kérnünk, a miket mind Jakab mind Salamon kértek, amaz ekképen:1) „Ha kenyeret adand nekem ételül és ruhát öltözetül, az ür lesz nekem Istenem Salamon pedig e szavakkal :2) „Csak élelmemre add meg a szükségeseket. “ IV. Hogyan kell a gazdagságot, és más testi javakat használnunk, ha azokkal Isten kegyelméből bírunk ? Minthogy pedig nekünk Isten jósága az élelemre és ruházatra szükségeset megadja, illő, hogy megemlékezzünk az apostol azon intéséről:8) „A kik vesznek, mintha nein bírnának és a kik élnek a világgal, mintha nem élnének: mert elmúlik a világ alakja.“ Ismét:4) „ha bővelkedtek gazdagsággal, szíveteket ahhoz ne tegyétek“, melyre nézve magától Istentől tanultuk, hogy csak gyümölcse és használata a mienk, de úgy, hogy azt másokkal megosszuk. Ha egészségnek örvendünk, ha a többi külső és testi javakkal bővelkedünk, emlékezzünk meg, hogy azért adattak nekünk, hogy mind Istennek könnyebben szolgálhassunk, mind felebarátunknak azokkal segedelmére lehessünk. l) Móz. I. K. 28,20.21. 2) Példab, 30,8. 3) 1. Kor. 7,30. 31. 4) 61. zsolt. 11.
