Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
NEGYEDIK RÉSZ. I. Fej. Az imáról s főkép annak szükségességéről - II. Fej. Az ima hasznosságáról
432 tunkat nem teljesíti, minthogy hanyag és figyelmetlen imádkozásunkkal kijelentjük, hogy magunk sem akarjuk, a mit kérünk vagy olyasmit kérünk, a mi ránk nézve káros volna. V. A kik kellően kérnek, tölthet nyernek, mint kérnek. Ellenben azoknak, kik figyelemmel és buzgón imádkoznak, sokkal többet ad az Isten, mint a mennyit kérnek; a mit az apostol is bizonyít az Efezusiakhoz1) irt levelében; és a tékozló fiúról szóló példázatban2) is kijelentetik, ki kedvezőbb fogadtatást nem is várt, és igen megelégedett volna, ha atyja öt béres szolgául befogadja, ámbár Isten nem egyedül a kérőkre, hanem a jólelküekre is egyaránt árasztja kegyelmét, nemcsak adományainak bősége, hanem azok gyors megadása által is. Ezt bizonyít ja a szentirás, midőn azt mondja:3) „A szegények kívánságát meghallgatta az Ur.“ Mert a szükölködők benső és néma óhajait meghallgatja az Isten, be sem várván kérésüket. VI. Miben áll az imának harmadik haszna ? Ehhez járul azon haszon is, hogy az imádság által a lelki erényeket nemcsak gyakoroljuk, hanem növeljük is, kiváltkép pedig a hitet. Mert valamint nem imádkoznak kellő módon azok. a kik Istenben nem hisznek: (mert „miképen hívhatják, úgymond,4) azt segítségül, a kiben nem hittek ?“): úgy a hivek, minél buzgóbban imádkoznak, annál nagyobb és erősebb hitük van az isteni gondoskodásba és gondviselésbe, mely leginkább azt kívánja tőlünk, hogy azokat, a mikre szükségünk van, eléje terjesztvén, érettök könyörögjünk. VII. Miért akarja Isten, hogy ima által kérjük, holott tudja, mire van szükségünk ? Isten bőségesen megadhatna nekünk mindeneket, a nélkül, hogy azokat kérnék, sőt rájok csak gondolnánk is, mint az oktalan állatokat is az életre szükségesekkel ellátja: azonban a jótevő atya azt akarja, hogy fiai őt kérjék; azt akarja, hogy naponkint kérvén, nagyobb bizalommal kérjünk; azok megadása ‘) Ef. 3. 20. 2) Luk. 15. 3) 9. zsolt. 17, 4) Kom. 10, 14.
