Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - IX. Fej. A nyolczadik parancsról
410 IX. Kiket kell a rágalmazók közé sorolni ? Hogy pedig e Iliin minőségét, mely által valaki rágalmaztátik, teljesen megismerjük, tudnunk kell. hogy az ember becsületét nemcsak a felhozott rágalom sérti, hanem a vétségek nagyítása és sokasitása is és ha az, a mit valaki titokban követett el és ha mi ezt megtudjuk, a jó hírre nézve ártalmas és rut: ha azt valaki ott. akkor és azoknak kibeszéli, a kiknek tudniuk nem kell, az ilyent méltán lehet kisebbítenek és rágalmazónak nevezni. Azonban nincs nagyobb becsmérlés, mint azoké, a kik a kath. tant és annak hirdetőit ócsárolják. Hasonló vétket követnek el azok. kik a hamis tanok és tévelyek tanítóit magasztalják. X. Kik a rágalmazót hallgatják, vagy a barátok közt viszálykodást támasztanak, rágalmazók. Ezek számába tartoznak és ezek vétkében részesek azok is, a kik az ócsárló és rágalmazó emberekre hallgatván, a gyalázókat meg nem feddik, hanem velők örömest egyetértenek. Mert nehéz meghatározni, írják sz. Jeromos1) és Bernát,2) a kettő között melyik kárhozatosabb, rágalmazni-e vagy a rágalmazót meghallgatni : mert nem volnának rágalmazók, ha nem akadnának, a kik rájuk hallgatnak. Ezekhez tartoznak azok, a kik ravaszságuk által az embereket egymástól elidegenítik, egymás ellen ingerük és a viszályok terjesztésében nagyon gyönyörködnek, úgy, hogy a legszorosabb kapcsokat és viszonyokat hazug beszédek által szétszakítván. a legbizalmasabb barátokat örök ellenségeskedésre és fegyverfogásra késztetik. E ragályt igy kárhoztatja az Ur::i) „Ne- légy rágalmazó, se árulkodó a nép között". Ilyenek voltak többen Saul tanácsosai közöl, a kik azon voltak, hogy annak jó indulatát Dávidtól elidegenitsék és a királyt ellene felingereljék. XI. E törvény a hízelgést is tiltja. Végre vétkeznek e részben a nyájaskodó emberek és a hízelgők, a kik nyájassággal és színlelt dicséretekkel befolyást gyakorolnak azok füleire és sziveire, a kiknek kegye, pénze és ‘I Sz. Jeroni. 52. 1. '2) Sz. Bern. Jenő pápáli. 2. 13. 3) Móz lit. K. lit. Id.
