Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - Vili. Fej. A hetedik parancsról
403 mondván: Mikor múlik el az tij hold, hogy eladjuk az árut és a szombat, hogy felnyissuk a gabonatárt? hogy kisebbé tegyük a mértéket, és felemelhessük árát, és hamis mérleget vegyünk elő.“ Több ily értelmű hely található Jeremiásnál, a Példabeszédek és Jézus Sirák fia könyvében. Nem is lehet kételkedni, hogy a bajoknak, melyek a kort sújtják, magvai nagyrészt ez okokban rejlenek. Hogy pedig a keresztények megszokják azt. hogy a szükölködők iránt bőkezűséget és jótékonyságot tanúsítsanak, — a mi e parancs második részéhez tartozik, — terjeszszék elő a plébánosok azon bőséges jutalmakat, melyeket Isten a jótevőknek s adakozóknak mind ezen, mind a másvilágon adni igér. XXI. Mit kall azokról tartani, lük lopásaikat és szentségtöréseiket hiú ürügy gyei mentegetik? Mivel pedig vannak, kik lopásaikat mentegetik is: ligyelmeztetni kell őket, hogy Isten vétküknek semminemű mentségét el nem fogadja: ellenkezőleg az ilyen mentegetődzés nemcsak hogy nem kisebbíti, hanem igenis öregbiti a bűnt. íme, a nagyok oktalan fényűzése, kik vétküket enyhíteni vélik, ha azt állítják, hogy nem hírvágyból vagy fösvénységből vetemednek mások javainak elragadására, hanem családjaik s őseik tekintélyének föntartása végett, kiknek hírneve és méltósága csökkennék, ha idegen javak nem járulnának föntartásához. Ezeket veszélyes tévedésükből ki kell szabadítani s nekik megmutatni, hogy csak egy mód van a vagyon, kincs és az ősök dicsőségének fentartására és öregbítésére; ha Isten akaratjának hódolnak, ha az ő parancsait megtartják : ellenben, ha azokat megvetik, a legerősebb alapra fektetett és a legjobban rendezett gazdagság is megsemmisül, a királyok trónjaikról s a méltóság legmagasabb fokáról csakhamar letasziitatnak és Istentől gyakran igen jelentéktelen emberek, kik előttük legnagyobb .gyűlöletben állottak, hivatnak helyükbe. Hihetetlen, mennyire haragszik Isten ezekre; miről tanúskodik Izaiás, kinél Istennek ama szavait olvassuk :') „Kéjedéi meid hitetlenek és az orzók társai: mindnyájan szeretik az ajándékokat és az adományok után járnak. Azért mondja a seregek Ura Istene, Izrael hatalmasa: Hah! vigasztalást szerzek *) Izai. 1, '23—26. 26*
