Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - III. Fej. A második ágazatról
37 váltásban való hit és ennek megvallása az üdvösség elnyerésére, melyet az Isten már kezdetben kijelentett; mert az emberi nem amaz elítélésekor, mely a bűnt azonnal követte, a megváltás reményét is nyújtotta ama szavakkal, melyekkel az ördögre mérendő csapást hirdette, mely őt az emberi nem megváltása által érendi: „Ellenkezést vetek közötted és az asszony között, a te ivadékod és az ő ivadéka között; ő megrontja fejedet és te sarka után leselkedel“ :l) és azután ez Ígéretet gyakran megerősítette és határozatát világosabban kijelentette különösen azon embereknek, a kik iránt kiváló jó akaratot kívánt mutatni; a többi között pedig Abrahám pátriárkának többször kijelentette a titkot, világosabban pedig különösen akkor nyilatkoztatta ki, ' midőn az, Isten parancsának engedelmeskedve egyetlen fiát Izsákot feláldozni akarta, mert igy szólt:2) „Minthogy ezt cselekedted és nem kedveztél egyetlen egy fiadnak, megáldalak téged és megsokasitom ivadékodat, mint az ég csillagait és mint a fövényt, mely a tenger partján vagyon; a te ivadékod bírni fogja ellenségeidnek kapuit és inegáldatnak ivadékodban a föld minden nemzetségei, mivelhogy szavamnak engedelmeskedtél“. E szavakból könnyen érthető vala, hogy Abrahám nemzetségéből fog származni az, ki minden, az ördög rettenetes zsarnokságától megszabadulnak üdvöt szerzend. Ennek pedig Isten fiának (test szerint Abrahám maradékának) kellett lennie. Nem sokára, hogy az Ígéret emléke fentartassék, szövetséget kötött az Ur Jákobbal, Abrahám unokájával is; mert midőn az álmában létrát látott a földön állani, melynek csúcsa az eget éré és Isten angyalai fel és alá járának rajta, mint az Írás,bizonyítja: az Ur, a létrára támaszkodva igy szólott hozzá:3) „Én vagyok atyádnak, Abrahámnak Ura Istene és Izsák Istene; a földet, melyen alszol, neked adom s ivadékodnak. És ivadékod annyi lesz, mint a föld pora. Kiterjedsz napnyugotra és napkeletre, éjszakra és délre és megáldatnak te benned és ivadékodban a föld minden népei“. Ezután sem szűnt meg Isten Ígéretének fel-felujitott emlékével mind Abrahám nemzetségében, mind sok másokban a Megváltó reményét táplálni; minthogy a zsidó állam és vallás megállapítása után népe előtt ismertebbé vált. Mert a néma tárgyak is jelentették, az emberek is jövendölték, mely és minő javakat hoz majd nekünk a mi Üdvözítőnk és Megváltónk, Jézus Krisztus. *) *) Moz. I. K. 3,15. 2) Moz. I. K. 22, 16, 17. s) Móz. I. K. 28, 12 és köv.
