Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - IV. Fej. A harmadik parancsról
BOO XIX. Miért járultuk a keresztényeknél a vasárnaphoz más ünnepek ? Azonban az egyház keletkezésétől s a következő időkben az apostolok és szent eleink más ünnepeket is rendeltek, hogy Isten jótéteményeinek emléke buzgó és szent tiszteletben tartassák. Azok között legnevezetesebbek azon napok, a melyek megváltásunk titkainak emlékére szenteltettek : továbbá, a melyek a boldogságos szűz anyának, az apostolok és vértanuknak s a Krisztussal uralkodó többi szenteknek vannak szentelve; kiknek győzelmében Isten jósága és hatalma dicsőittetik, neki köteles tisztelet adatik, s a hivő nép az ő követésükre buzdittatik. XX Hogyan ösztönöz e parancs a henyélés kerülésére ? S minthogy e parancs megtartására nagy hatással bir annak azon része, mely e szavakban van kifejezve: „Hat nap munkálkodjál. a hetedik nap pedig Isten szombatja;“, a plébános ama részt szorgalmasan megmagyarázni tartozik. Mert e szavakból kivehető, hogy a híveket inteni kell, hogy életüket tétlenségben és restségben ne töltsék, hanem inkább megemlékezvén az apostol szaváról1) igyekezzenek dolgaikban eljárni és kezeikkel munkálkodni, amint ő parancsolta. Ezenkívül a parancsban azt parancsolja az Ur, hogy hat nap alatt dolgainkat végezni iparkodjunk ; nehogy azokból, miket a hétnek más napjain kellene megtennünk és elvégeznünk, valamit az ünnepre halaszszunk s igy lelkünket az isteni dolgokra irányuló gondosságtól és buzgóságtól elvonjuk. XXI. Mi van tiltva főkép az ünnepeken ,v Azután a parancs harmadik részét kell kifejteni, mely némileg leírja, miként kell a szombatot megszentelnünk : főkép pedig kifejti, mily cselekedetek vannak e napon tiltva. Azért mondja az Ur: „Ne tégy akkor semmi dolgot, se te, se íiad és leányod, se szolgád, és szolgálód, se marhád, se a jövevény, ki kapudon belül vagyon.“ Mely szavak első sorban arra oktatnak bennünket, hogy mindazt, a mi az isteni tiszteletet gátolja, *) *) I. Tessz. 4, 11.