Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - IV. Fej. A harmadik parancsról
354 midőn a többi között, miket ünnepeken tenni tartoznak, az Isten igéjének hallgatására a templomban összesereglenek, az isteni törvényekre megtanítva, egyszersmind az Ur törvényének teljes szivükből való megőrzésére is indíttatnak. Azért gyakran páránesoltatik a szentirásban „a szombatnak megünneplése 'és. tisztelete“, mint Mózes TT. III. és V. könyvében; valamint Izaiás, Jeremiás és Ezekiel prófétáknál látható; mely helyeken mindenütt szó van a szombat tiszteletéről szóló ezen parancsról. III. Miként kell a fejedelmeket az egyház elöljáróinak gyámolitására inteni ? A fejedelmeket és (elsőbbségeket pedig inteni és buzdítani kell, hogy főleg azokban, a mik Isten ezen tiszteletének megtartására és öregbítésére szolgálnak, az egyház elöljáróit tekintélyükkel segéljék és parancsolják meg, hogy a nép az egyházi férfiak rendeletéinek engedelmeskedjék. A. mi pedig e parancs magyarázatát illeti, szorgalmasan tanítani kell a híveket, miben egyez meg e parancs a többivel s miben különbözik azoktól. Mert ily képen megismerik az okát, miért nem a szombatot, hanem a vasárnapot ünnepeljük és szenteljük meg. IV. Mikép különbözik e parancs a tízparancsolat többi törvényeitől ? Bizonyosnak látszik tehát ama különbség, hogy a tizparancs többi parancsai természetiek és állandók és semmikép sem változtathatók ; innét van, hogy jóllehet Mózes törvénye eltöröltetett, mégis mindazon parancsokat, melyek a két táblán foglaltatnak, megtartja a keresztény nép; a mi nem azért történik, mivel Mózes úgy parancsolta, hanem azért, mivel a természettel, mely az embereket azok megtartására ösztönzi, megegyeznek. Ezen, a szombat megszenteléséről szóló parancs pedig, ha a meghatározott időt tekintjük, nem változhatlau és állandó, hanem változó ; nem is az erkölcsökre, hanem a szertartásokra vonatkozik; nem természeti, mert nem a természet tanított vagy vezetett bennünket arra. hogy ép azon és nem más napon adjuk meg Istennek a külső tiszteletet, hanem azon időtől, mikor Izrael népe Fáraó szolgaságából ki szabad ittat ott, ünnepelte a szombat napot.
