Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - III. Fej. A második parancsról

344

azon dolgokban az ő isteni felségének ténye tündöklik. Miből következik, hogy az evangéliumra esküvők magára Istenre esküsznek, kinek igazsága az evangéliumban foglaltatik és kijelentetik : hasonlókép azok is Istenre esküsznek, kik a szenteket hívják bizonyságul, mert ezek Isten templomai, az evangéliumi igazságban hittek, azt nagy tiszteletben tartották és a pogányok s nemzetek közt széliében elterjesztették.

IX. Azon esküformáról, mely átlcozódás által történik.

Ugyanaz áll azon esküről, mely átkozódás által történik; milyen sz. Pál ama mondata:1) „Az Istent hivoin bizonyságul az én lelkűmre“ ; mert ezzel az ember Istennek, mint a hazugság megboszulójának Ítélete alá veti magát. De azért nem tagadjuk, hogy ezen formák közöl némelyek úgy tekinthetők, mint a melyek eskü erejével nem bírnak; mindazáltal hasznos azokat, miket az esküről mondottunk, ezeknél is megtartani és ugyanazon szabály és zsinórmérték szerint intézni.

X. Hányféle az eskü Y

Az eskünek két neme van: az egyik állító eskünek neveztetik: t. i. midőn valamit a jelen vagy elmúlt dologról lelkiismeretesen erősítünk, mint az apostola U a [áfákhoz irt levelében A’) „íme Isten bizonyságom, hogy nem hazudom“. A másik pedig Ígérő eskü, melyhez fenyegetések adatnak, a jövő időre vonatkozik, midőn bizonyosan ígérjük és erősítjük, hogy valami úgy fog történni; ilyen Dávid esküje,3) ki feleségének Betsábenak „Urára Istenére“ esküvén, megígérő, hogy annak 11a Salamon lesz az ország örököse és fog az ő helyébe lépni.

XI. Hány kelléke van a törvényes eskünek ?

Ámbár az eskühöz kétségkívül elég az Istent tanúid hiúi, mégis, hogy az helyes és szent legyen, sokkal több kívánatos, a miket gondosan meg kell magyarázni. Azokat pedig sz. Jeromos tanúsága szerint röviden elszámlálja Jeremiás, mondván:4) „És igy esküszöl: Él az Ur! bizonyosságban és ítéletben és igazság‘) II. Kor. 1, 23. 2) Gal. 1, 20. 3) Kir. III. K. 1, 30. 4) Jer. 4, 2.