Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - II. Fej. Az első parancsról

339

próféta ama mondatával:') „A mely lélek vétkezik, az hal meg“, világosan mutatja sz. Gergely tekintélye,8) minden más régi sz. atyával megegyezőleg: ő ugyanis mondja: „A ki gonosz atyja istentelenségeit utánozza, annak gonoszságában is részes: a ki pedig atyja gonoszságát nem utánozza, annak bűne nem fog neki beszámíttatni“. A íhiből következik, hogy a gonosz apának gonosz fia nemcsak saját bűneiért, melyeket hozzá adott, hanem atyja bűneiért is lakói, midőn atyja vétkeit, melyekért tudja, hogy Isten haragszik, még saját gonoszságával sem irtózik szaporítani. Mert igazságos, hogy a ki a szigorú biró alatt a gonosz atyának nyomdokit követni nem fél. kényszerittessék a jelen életben a gonosz atya bűneiért is bűnhődni. Azután említse meg a plébános, mennyire felülmúlja Isten igazságát az ő jósága és irgalmassága. Haragszik Isten harmad negyed izig, könyörületességét pedig az ezeredikre is kiterjeszti.

XXXIII. Az isteni parancsok mely megszegői tartatnak Isten

gyűlölőinek ?

Azáltal pedig, hogy az mondatik: „Azoknál, kik engem gyűlölnek“. a bűn nagysága jelentetik. Mert. mi gonoszabb és utálatosabb, mint magát a legfőbb jóságot, a legfőbb igazságot gyűlölni ? Ez pedig minden bűnösre illik; mivel, valamint az, „ki3) az Isten törvényeit, tudja és azokat megtartja, Istent szereti úgy arról, ki az i r törvényét megveti és parancsait meg nem tartja, méltán elmondhatni, hogy Istent gyűlöli.

XXXIV. Mit jelent ez: „irgalmasságot cselekedvén azokkal,

kik engem szeretnek“ ?

E zármondat pedig: „és azokkal, kik engem szeretnek“, a törvény megtartásának módját és okát tanítja: mert kell, hogy azok, kik Isten törvényét megtartják, ugyanazon szeretet és készséges odaadás által, melylyel Isten iránt viseltetnek, indíttassanak iránta engedelmességre : a mik ezentúl minden egyes parancsnál meg fognak emlittetni.

*) Ezek. 18, 4. *) Sz. tíerg. erköl. K. 15, 21. 3) Ján. 14, 21.

22*