Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
HARMADIK RÉSZ. I. Fej. Istennek a tízparancsolatban foglalt parancsairól - II. Fej. Az első parancsról
327 dig ugyanannak mondjuk, őt helyesen minden csalárdság nélkül hűségesnek valljuk : miért is az ő Ígéreteibe bízva teljes hitet és tekintélyt kell neki tulajdonítanunk. A ki pedig az ő mindenhatóságát, kegyességét és jótékonyságra való készségét és hajlandóságát meggondolja: teheti-e, hogy minden reményét őbenne ne helyezze ? S ha jóságának és szeretetének reánk árasztott gazdagságát vizsgálja, lehet-e őt nem szeretnie ? Innét ama bevezetés, innét a befejezés, melylyel Isten, valamit meghagyva s parancsolva, él a sz. Írásban : „En vagyok az Ur.“ V. Megmagyarástatik e törvény, a mennyiben nemleges. A parancs második része pedig ez: „Idegen Isteneid ne legyenek énelőttem;“ mely beszédmóddal a törvényhozó nem azért élt, mintha ezen értelem a parancs igenlegességéből eléggé ki nem tűnt volna, ily módon: „Engem tisztelj mint egy Istent: mert ha Isten, csak egy; hanem azoknak vaksága miatt, kik hajdan magokat az igaz Isten tisztelőinek vallották, mégis több Istent tiszteltek : milyenek magok a zsidók között is igen sokan voltak, a kik, miként Illés szemökre veté,1) „kétfelé sántikáltak mint a Szamariaiak is tettek, kik Israel Istenét is, meg a pogányok isteneit is tisztelték. VI. Miként kell e parancsot mindannyi közt legfőbbnek tartani. Ezeket kifejtvén hozzá kell adni, hogy e parancs valamennyi között első s legnagyobb, nemcsak rendre, hanem ok. méltóság és jelességre is. Mert Istent részünkről végtelenül nagyobb szeretet és tekintély illeti meg, mint bármely urat vagy királyt. 0 teremtett bennünket, ő tart fen, ő táplál minket anyáink méhében, a honnan e világra jöttünk ; ő nyújtja nekünk az életre s táplálásra szükségeseket. VII. Kik szegik meg fökép e parancsot i Vétkeznek pedig e parancs ellen mindazok, a kik hit-, remény- és szeretettel nem bírnak; kiknek vétke igen nagy körre terjed. Mert ezek közé tartoznak, a kik eretnekségbe esnek, kik nem b Kir. III. K. 18, 21.
