Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - II. Fej. Az apostoli hitvallásnak első ágazatáról

83

világos, hogy ő és a többi elpártolt angyalok létök kezdete óta Isten kegyelmével voltak felruházva. Erre nézve szent Ágoston igy ir: „Jó akaratban, az az: szűz szeretetben, melylyel hozzá ragaszkodjanak, teremte Isten az angyalokat, mind lényüket alkotván, mind kegyelmét osztván. Tehát hinnünk kell, hogy a szent angyalok sohasem voltak jó akarat, az az: Isten iránti szeretet nélkül“.1) Ä mi pedig értelmüket illeti, erre nézve bizonyságot találunk a szentirás eme szavaiban: „Te pedig Uram királyom bölcs vagy, mint bölcsesége vagyon Isten angyalának, hogy érts a földön mindeneket“.3) Hatalmat végre szent Dávid tulajdonit nekik eme szavaival: „Hatalmas erejűek, az ő igéinek cselekvői“.3) S ez okból neveztetnek gyakran a szentirásban az Ur erőinek és seregeinek“.4) Hanem, ámbár mindnyájan fel voltak ékesítve mennyei adományokkal, mindamellett igen sokan közülük az Istentől, atyjuk és teremtőjöktől elpártoltak és fenséges lakhelyeikből letaszittatva a füld legsötétebb börtönébe zárva, kevélységükért örökre bűnhődnek. Ezekről az apostolok feje igy ir: „Isten nem kegyelmezett a vétkes angyaloknak, hanem a pokol lánezaival levonatva a mélységbe vetette őket kínlódásra, hogy ott az ítéletre tartassanak“.5)

XVIII. A föld teremtéséről.

Megparanesolá pedig az Ur szavával, hogy:«) „az állandóságra alapított föld is elfoglalja állását a világ közepén“, és véghez vitte : hogy a hegyek magasra emelkedtek, a völgyek pedig alászállottak azon helyre, melyet nekik alapított; s hogy a vizek sokasága azt el ne öntse, határt vont nekik, melyet nem fognak átlépni, s nem térnek vissza a földet elborítani. Azután nemcsak fákkal és legkülönfélébb növényekkel és virágokkal ruházta és ékesítette fel, hanem be is népesítő a földet, valamint előbb a vizeket és a levegőt, az állatok számtalan nemeivel.

XIX. Az ember teremtéséről.

Végre a föld sarából embert teremtett, ki testére nézve úgy volt alkotva és szervezve, hogy nem ugyan magának a *)

*) Sz. Ágost. Isten városa K. 12, 9. 2) Királv. II. K. 14, 20. 8) Zsolt. 102, 20. “) Zsolt, 23. 0. 45, 8. 58, 6. 5) Pét. II. 2, 4. 6) Zsolt. 103, 5. 8.

3