Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - VIII. Fej. A házasság szentségéről

316 házassági kötelességet teljesíteni, hanem azon határok között kell azzal élni, melyeket, mint fönnebb megmuttattuk, az Ur elénk szabott Mert illő megemlékezni az apostol intéséről:1) „A kik­nek feleségek vagyon, úgy legyenek, mintha nem volna;“ vala­mint sz. Jeromos szavairól:2) „Aböles férfiúnak értelemmel kell szeretni nejét, nem szenvedéllyel: fékezze kéjrohamait, nehogy vaktában vezettessék a közösülésre. Semmi sem utálatosabb, mint feleségét házasságtörő asszony gyanánt szeretni.“ XXXIV. A házasfeleknek néha, meg kell magokat tartóztatniolc a házassági kötelességtől. Mivel pedig minden jót buzgó imával kell Istentől kérni, másodszor arra is szükség tanítani a híveket, hogy néha, midőn Istenhez imádkoznak és könyörögnek, a házassági tartozást nél­külözzék ; s ezt főkép tartsák meg legalább három nap az oitári­­szentség vétele előtt, a negyvennapi szent böjt alatt pedig gyak­rabban, mint elődeink helyesen és szentül parancsolták. Mert igy tapasztalni fogják, hogy a házasság javai Isten kegyelméből napról napra növekedni fognak és jámborságra törekedvén nem­csak földi életük békés és csöndes lesz, hanem az Isten jósá­gából elnyerendő örök élet igaz és állandó reményét is, „mely meg nem szégyenit,“8) táplálják. *) *) 1. Kor. 7, '29. 2) Sz. Jer. Jovini. ell. 1, 49. 3) Rom. 5. 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom