Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - VIII. Fej. A házasság szentségéről
304 ság két szempontból tekintendő. Mert vagy mint természetes összeköttetést, (mivel a házasság nem az emberek találmánya, hanem a természet intézménye) vagy mint szentséget kell tekinteni. melynek mivolta a természetes dolgok állapotát fölülhaladja. És mivel a kegyelem a természetet tökéletesíti, („mert nem előbbi a lelki, hanem az állati, azután a lelki i“)1) a dolog rendje azt kívánja, hogy előbb a házasságról szóljunk, a mennyiben természeti és a természet rendéhez tartozik, azután fejtsük ki azokat, melyek reá mint szentségre vonatkoznak. X. Ki a szerzője a házasságnak, a mennyiben a természet rendéhez tartozik ? Mindenekelőtt tehát arra kell tanítani a híveket, hogy a házasságot Isten rendelte ; mert írva van Mózes első könyvében :a) „Férfiúvá és asszonynyá teremte őket és megáldó őket Isten és mondá: növekedjetek és sokasodjatok“; és:3) „Nem jó az embernek egyedül lennie,_teremtsünk neki hozzá hasonló segítőt“: és kevéssel alább:4) „Adómnak nem találtaték hozzá hasonló segítő. Bocsata azért- az Í r Isten mély álmot Adómra és mikor elaludt vala, vön egyet az ő oldalcsontjaiból és húst tőn helyébe. És az Ur Isten az oldalcsontot, melyet Adómból vett vala, asszonynyá alkotá és vivé őt Adómhoz. És mondá Adám: Ez mostan csont az én esontaimból és hús az én húsomból; ez férfiúinak hivatik, mert férfiúból vétetett. Annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját és feleségéhez ragaszkodik: és lesznek ketten egy testben“. Ezek bizonyítják, amint azt az l.'r maga Máténál5) kifejezi, hogy a házasság Istentől rendeltetett. XI. A házasság, a mennyiben a természet rendéhez tartozik és főkép mint szentség föl nem bontható. De Isten a házasságot nemcsak rendelte, hanem, mint a trienti sz. zsinat3) kijelenti, örök és felbonthatatlan kötelékkel is ellátta; mivel az i dvözitő igy szól:7) „A mit Isten egybekötött, ember el ne válaszsza“. Mert, ámbár a házassággal, a mennyil) I. Kor. 15, 4(5. *) Móz. I. K. 1, '27, 28. 8) Ugyanott. 2, 18. *) Móz. I. K. 2, 20. s. k. 5) Mát. 19, 4. s. k. 6) Trient. zsin. 24. ül. hevez. ’) Mát. 19, 6.
