Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - V. Fej. A penitencziatartás szentségéről
248 reánk, mint a szellemiek. Innét némelyek nagyobb fájdalmat éreznek gyermekeik halála, mint vétkeik rútsága felett. Ép úgy kell akkor is ítélni, midőn a fájdalom keserűségét könyek nem kisérik: pedig ezek a törödelemben igen kívánatosak és ajánlandók. Találó erre nézve szt. Ágoston ama mondása:1) „Nem bírod, — úgymond - - a kér. szeretet benső,ségét, ha gyászolsz a test fölött, melyből elszállott a lélek, a lélek fölött pedig, melytől eltávozott az Isten, nem gyászolsz-“ Erre vonatkoznak továbbá Üdvözítőnknek fennebb idézett szavai :2) „Jaj neked Korozaim! jaj neked Bethszaida; mert ha Tyrusban és Szidonban történtek volna a csodák, melyek tibennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna nünbánatot.“ De erre nézve elég bizonyítékul szolgál a niniveieknek, továbbá Dávidnak, a bűnös nőnek, s az apostolok fejének világos példái, kik mind sűrű könyek közt kérvén Isten irgalmát, megnyerték bűneik bocsánatát. XXIX. Minden egyes halálos hunt meg kell bánni. A híveket azonban főkép arra kidl inteni és buzdítani, hogy minden halálos bűn fölött külön töredelmes bánatot indítsanak magokban. Ezekiás ugyanis ekkép Írja le a bánatot, midőn mondja: „Átgondolom előtted minden esztendőmet lelkem keserűségében.“3) íMert minden évet átgondolni annyi, mint a bűnöket egyenkint megvizsgálni, hogy azokat szívből megbánjuk. Továbbá Ezekjeinél is ezeket olvassuk: „Ha az istentelen bűnbánatot tart minden bűneiről, élvén éh“4) És ily értelemben mondja sz. Ágoston: „Fontolja meg a bűnös vétke minőségét, tekintettel a helyre és időre, a különbségre és személyre “5) XXX. Néha elég általában megutálni bűneinket. E miatt azonban ne essenek kétségbe a hívek az Isten jósága és kegyessége fölött; mert ő, miután forrón óhajtja üdvünket, nem késik vétkeinket megbocsátani, hanem atyai szeretettel öleli a bűnöst, mihelyt az magába száll s bűneit általában utálja, melyeket máskor, mihelyt tehetségében áll, egyenkint *) *) Sz. Ágost. (15. besz. 6. f. 2) Mát. 11, 21. 3) Tz. 38. 15. 4) Ezek 13, 21. 5) Sz. Ágost, az ig. és ál. tör. K. 14. f'.
