Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről
232 LXXV. Mindkettőnek áldozó papja is egy. De az áldozó pap is egy és ugyanaz, t. i. Krisztus űrünk ; mert a kiszolgálók, kik az áldozatot bemutatják, nein a maguk hanem Krisztus személyét viselik, midőn az ő testét és vérét megáldják. Ezt magának az átváltoztatásnak szavai is mutatják. Mert nem mondja a pap: „Ez Krisztus teste“, hanem: „Ez az ón testem“, t. i. Krisztus Urunk személyét képviselve a kenyér és bor lényegét Krisztus teste és vére valóságos lényegévé s a bor lényegét Krisztus teste s vére valóságos lényegévé változtatja át. LXX VI. A mise nemcsak dicsőítő, hanem engesztelő áldozat is. Ezek igy lévén, kételkedés nélkül kell tanítani, a mit a szent zsinat1) is kifejtett: hogy a szent miseáldozat nemcsak dicsőítő és hálaadó áldozat, vagy csupán emlékezete a kereszten bemutatott áldozatnak, hanem valóságos engesztelő áldozat is, mely az Istent velünk kiengeszteli s irántunk irgalmassá teszi. Ha tehát tiszta szívvel, élő hittel és vétkeink fölött keltett legbensőbb fájdalommal áldozzuk és ajánljuk föl e legszentebb áldozatot: nem kételkedhetünk, hogy „irgalmasságot2) nyerünk az Úrtól és kegyelmet alkalmas segítségre“: mert ezen áldozat illatában annyira gyönyörködik az Ur, hogy a kegyelem és törödelem ajándékát adományozván, vétkeinket megbocsátja. Azért könyörög ünnepélyesen az egyház is ekkép :3) „Valahányszor ezen áldozat emlékezete ünnepeltetik, mindannyiszor üdvünk felujittatik“, t. i. a véres áldozatnak legbőségesebb gyümölcsei e vérnélküli áldozat által reánk áradnak. LXXVII. A miseáldozat haszna az elhunytakra is kiterjed. Azután pedig a plébánosok e szentségnek azon erejét is adják elő, hogy nemcsak az áldozatot bemutatónak és magához vevőnek használ, hanem minden hívőnek, akár velünk élnek a földön, akár már elhunytak az Urban, de még bűneikért teljesen eleget nem tettek. Mert a kétségtelen apostoli hagyomány szerint nem csekélyebb haszonnal ajánltatik fel ezekért, mint az élők *) *) Trient, zsin. 22. ül. 2. f. és ,‘í. szab. 2) Zsid. 4, Iß. 8) A pünk. ut. IX. vasára, titk. im.
