Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről
227 hosszabb időn át a bor színe alatt tartogatnák, a bőrszín megeezetesiil. Igen sokan vannak továbbá, kik a bornak izét, sőt még szagát sem állhatják ki. Nehogy tehát az. a mit lelki üdv végettt kell adni, a testi egészségnek ártson, igen bölcsen rendelte az egyház, hogy a hívek csak a kenyér szine alatt áldozzanak. Tekintetbe veendő ok még az is, hogy több tartomány igen nagy borhiányban szenved s más helyről sem lehet azt tetemes költség nélkül és máskép, mint igen hosszú és nehéz utakon szállítani. Azután, a mi mindenek közt leginkább e dologhoz tartozik, meg kellett czáfolni azok tévelyét. kik tagadták, hogy mindenik szín alatt egészen van jelen Krisztus, és azt állították, hogy a kenyér szine alatt csak a vérnélküli tes+, a bor szine alatt csak a vér foglaltatik. Hogy tehát a katholikus hit igazsága mindenkinek jobban szeme elé állíttassák, igen bölcs rendelettel az egyik, t. i. kenyér szine alatt való áldozás hozatott be. Egyéb okokat is gyűjtöttek össze, kik e tárgyról értekeztek: melyeket, ha a szükség úgy kívánja, főiem üthetnek a plébánosok. Már most a kiszolgálóról kell értekeznünk, hogy semmit se mellőzzünk abból, a mi e szentségről szóló tanításhoz tartozik. LXV. E szentség tulajdonlcépeni kiszolgálója a pap. Elő kell tehát adui, hogy egyedül a papoknak adatott hatalom az oltáriszentséget elkészíteni s a híveknek kiosztani. Hogy pedig az egyházban mindig meg volt azon szokás, hogy a hivő nép a papoktól vette a szentségeket, a szent cselekményeket végző papok pedig önmagukat áldozhatták meg, a trienti sz. zsinat1) határozatiig kimondta és egyszersmind megmutatta, hogy e szokást, mint az apostoli hagyományból számlázottat, lelkiismeretesen meg kell tartani, főleg miután ennek világos példáját hagyta nekünk Krisztus Urunk, ki szent testét mind megáldotta, mind az apostoloknak sajátkezűig nyújtotta. De hogy még inkább kifejezze féltékeny gondoskodását ily nagy méltóságú szentség irányában, nemcsak hogy egyedül a papoknak adatott a kiszolgálási hatalom, hanem törvény által meg is tiltotta az egyház, hogy senki se merje, ha föl nincs szentelve, a szent edényeket, kendőket és más eszközöket, melyek annak megszenteléséhez sziik- *) *) Trient, zsin. 13. ül. az oltárisz. 1U. szab. 15*
