Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - IV. Fej. Az oltáriszentségről
224 hódolva évenkint csak egyszer venni magukhoz az Ur testét; hanem tudják meg, hogy gyakrabban kell ismételni az oltáriszentségben való részesülést. Azonban általános szabályt fölállitani nem lehet: valljon ez havonkint vagy hetenkint, avagy naponkint hasznosabb-e? Még legbiztosabb szent Ágoston azon szabálya:1) „ügy élj, hogy naponkint magadhoz vehesd“. Azért a plébános kötelessége gyakran inteni a híveket, hogy, valamint szükségesnek tartják a testnek megadni naponkint a táplálékot: szintúgy a léleknek e szentséggel való naponkinti táplálásának és élelmezésének gondját el ne hanyagolják; mert világos, hogy a léleknek nem kevésbé szükséges a lelki, mint a testnek a természetes eledel. Igen hasznos lesz pedig e helyen ismételni azon fölötte nagy és isteni jótéteményeket, melyeket, mint fönnebb megmutattuk, az oltáriszentségben való részesülés által nyerünk. Azon előképet is föl lehet hozni, hogy2) „naponkint kellett a testi erőket a mannával fölüditeni“: valamint a sz. atyák bizonyságtételeit is, kik e szentség gyakori vételét szerfölött ajánlják. Mert nem egyedül szent Ágostonnak véleménye:3) „Naponkint vétkezel, naponkint vedd magadhoz“, hanem, a ki szorgalmasan figyel, könnyén beláthatja, hogy ez volt nézete mindazon atyáknak. kik erről Írtak. LIX. Bebizonyítása annah, hogy hajdan az egyházban gyakori áldozás volt szokásban. Hogy volt egykor idő, midőn a hívek naponkint magukhoz vették az oltáriszentséget, az Apostolok cselekedeteiből tudjuk.4) Mert mindazok, kik akkor a keresztény hitet vallották, igaz és őszinte szeretettől annyira lángoltak, hogy szünet nélkül imádságra s egyéb jámbor cselekedetekre szentelvén magukat, az Ur teste szent titkainak vételére naponkint készen találtattak. E szokást később, hihetőleg mivel elhanvagoltatott, Anaklet,5) igen szent életű vértanú és pápa némileg fölujitotta : megparancsolta ugyanis, hogy az oltárszolgák, kik a miseáldozaton jelen valának, áldozzanak és ezt az apostolok rendeletének állította. Sokáig megvolt az egyházban azon szokás is, hogy a pap a miseáldozat végeztével, miután az oltariszentséget magához vette, a jelenvolt *) Sz. Ágost. 84. besz. App. ell. 2) Móz. II. K. 16. 4. és k. 3) Sz. Ágost. len. idéz. besz. 4) Ap. Csel. 2, 42. 6) Sz. Anakl. 2. lev.
