Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - III. Fej. A bérmálás szentségéről
188 el ne kövessünk. Mert, a mit Isten általán mindenki megszentelésére rendelt, arra mindenkinek legbuzgóbban törekednie is kell. XVI. Bizonyítása annak, hogy a bérmálás szentségét mindenkinek fel kell venni. Sz. Lukács, midőn a Szentélek ama csudálatos kiáradását leírja, igy szól:1) „És lön hirtelen az égből mintegy sebesen rohanó szélnek zúgása, és betöltő az egész házat“, és némi közbevetés után: „és heteiének mindnyájan Szentlélekkel.“ Mely szavakból megérthetni, hogy a bérmálás szentsége, mely ama naptól vette kezdetét, minden hívekhez tartozik; mert ama ház az anyaszentegyház tökéletes előképe volt. S ez magának a szentségnek czéljából is könnyen kivehető. Mert azokat kell a szent krizmával megerősíteni, a kiknek lelki gyarapodásra van szükségük, és a kik a keresztény vallás tökéletes állapotába vezetendők. Ez pedig mindenkire nézve igen hasznos; mert valamint a természet rende azt hozza magával, hogy a kik születnek, felserdüljenek és teljes korra jussanak, habár néha nem egészen éri is el mindezt: úgy mindnyájunk anyja, a kath. egyház forrón óhajtja, hogy azokban, kiket a keresztséig' által ujjászült, a keresztény ember alakja tökéletesen nyilvánuljon. Mivel pedig ez a titkosértelmü megkenés szentsége által történik, világos, hogy az a híveket mind egyaránt illeti. XVII. Mily korban kell a keresztényeket e szentséghez bocsátani ? Erre nézve szem előtt kell tartani, hogy a keresztség után mindenkinek fel lehet ugyan adni a bérmálás szentségét, de mégis jobb, ha ez nem történik, mielőtt a gyermekek eszük használatával bírnak. Miért is, ha a tizenkettedik év nem látszik is beváramlónak, bizonyára illő e szentséget a 7-ik évig elhalasztani. Mert a bérmálás nem rendeltetett mint olyan, mely az üdvösségre szükséges, hanem hogy ereje által jobban gyakorolva és felkészülve legyünk, ha Krisztus hitéért küzdentink kell; mely harczra pedig senki sem Ítéli alkalmasoknak a gyermekeket, kik eszükkel még nem élnek. J) Apóst. Csel. 2, 2.
