Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről

168 XLIV. Valamint a bűn, úgy a bűn büntetése is elengedtetik. Továbbá a keresztségben nemcsak a bűnök bocsáttatnak meg, hanem a bűnök és gonoszságok minden büntetéseit is ke­gyelmesen elengedi az Isten. Mert ámbár minden szentséggel közös az, hogy általuk Krisztus Urunk kínszenvedésének érdeme közöltetik : mindazáltal egyedül a keresztségről mondotta az apos­tol,1) hogy mi általa Krisztussal halunk meg és temettetünk el; s azért az egyház is mindig tanította, hogy a szentség legna­gyobb sérelme nélkül nem történhetik meg az, hogy arra, a ki a keresztségben ki fog engesztelődni, oly jámbor cselekedetek szabassanak, melyeket a szent atyák szokott néven elégtétek cselekményeknek hívtak. S nem is ellenkeznek az itt mondottak az ősrégi egyház ama szokásával, mely hajdan a zsidóknak, midőn megkereszteltettek, meghagyta, hogy negyven napig szünet nél­kül böjtöljenék. Mert e rendelet nem tartozott az elégtételhez, hanem, a kik a szentséget felvették, ez által arra intettek, hogy a szentség méltósága iránti tiszteletből egy ideig szünet nélkül böjt és imádságra szenteljék magokat. XLV. As újonnan megkeresztelt nem szabadul meg a polgári büntetésektől. De ámbár bizonyosnak kell tartanunk, hogy a keresztség­ben a bűnök büntetései elengedtetnek: mindazáltal azon bün­tetésektől. melyeket valamely nagy bűntény miatt polgári Ítélet következtében kell kiállania, senki sem szabadul meg, oly for­mán, hogy a halálra méltó a keresztség által a törvényszabta büntetéstől fel volna mentve; jóllehet igen dicsérendő lenne azon fejedelmek vallásos kegyelete, kik azon büntetést is meg­bocsátunk és elengednék a gonosztevőknek, hogy Isten dicsősége az ő szentségeiben annál inkább tündököljék. XLVI. A keresztségben az ez élet utáni büntetések is elen­gedtetnek. Ezen kivid a keresztség ez életet követő mindazon bünte­tésektől való megszabadulást is eszközli, melyek az eredeti bűnt ‘) Rom. 6, 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom