Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről
166 és ne is engedjék magukat arról ellenségük fondorlatai, vagy bármely megtámadása által bármikor is letaszittatni: azt kell először előadni, hogy a bűn, akár az első szüléinktől való származásból eredett, akár önmagunk által elkövetett legyen az, habár oly iszonyatos volna is, hogy nagyobbat képzelni is alig lehetne, e szentség csodálatos ereje által megboesáttatik és elengedtetik. Ezt pedig régen megjövendölte Ezekiel, ki által igy szól az Ur Isten:1) „tiszta vizet öntök rátok és megtisztultok minden fertelmetektől“. Es az apostol a Korintusiakhoz irt levélben a bűnök hosszas elsorolása után hozzá tette:2) „Ezek voltatok ugyan, de megmosattatok, de megszenteltettetek“. S hogy ezen tant az egyház mindenkor tanította, világos. Sz. Ágoston ugyanis a kisdedek keresztségéről irt könyvében imigyen szól: „A test nemzésével csak az eredendő bűn származik, de a lélek újjászületésével nemcsak az,eredendő, hanem a személyes bűnök megbocsátása is történik“. És sz. Jeromos Óceánhoz : „A keresztségben — úgymond — minden bűn elengedtetett“. És hogy e tárgyról többé senki se kételkedhessél?, egyéb zsinatok határozata után a trienti sz. zsinat is ugyanazt nyilvánította, midőn átokkal sújtotta mindazokat, kik másképen mernének érezni s kik nem átallanák azt állítani, hogy, habár a vétkek a keresztségben megbocsáttatnak, tökéletesen még sem töröltetnek el, vagy gyökerestül nem irtatnak ki, hanem csak, úgy szólván, lenyesetnek, úgy, hogy a vétkek gyökerei a lélekhez tapadva még megmaradnak. Mert, hogy' ugyanazon sz. zsinat szavaival éljünk, az ujjászülöttekben mit sem gyűlöl az Isten, mivel semmi kárhoztatandó nincs azokban, kik a keresztség által valóban eltemettettek Krisztussal a halálba; kik nem a test szerint járnák, hanem levetvén a régi embert és újba, ki Isten szerint teremtetett, öltözvén, ártatlanok, szeplőtlenek, tiszták, nem bünhődők és Istennek kedvenezei lettek. XLII. Bün-e a megkereszteltekben a rósz kívánság ? Be kell ugyan vallani, a mint ugyanazon helyen maga a zsinat tekintélye által is kijelentetett, hogy fönmarad a megkereszteltekben a rósz kívánság vagy a bűn ingere; de ez a valóságos bűn természetével nem bir. Mert sz. Ágoston Ítélete b Ez. 36. 25. 2) I. Kor. 6, 11.
