Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában - II. Fej. A keresztség szentségéről
163 felvételének szándéka s eltökélése és a rosszul töltött élet fölötti bánat elég leend a kegyelemre s megigazulásra, ha valamely hirtelen eset gátolná, hogy az üdvhozó vízzel leöntethessenek. Ellenben az elhalasztás némely előnyökkel jár. Mert először, mivel az egyháznak szorgalmasan kell gondoskodni arról, hogy e szentséghez senki se járuljon ál és szinlett szándékkal, azok lelkiiletét, kik megkeresztelkedni kívánnak, jobban megvizsgálja és szemügyre veszi. Miért is régi zsinati határozatok léteznek arra nézve, hogy azok, kik a zsidók közöl a kath. hitre térnek, mielőtt a keresztség nekik föladatnék, néhány hónapig a hittanulók közt legyenek; azalatt a hit tudományában, melyet vallaniok kell és a kér. élet rendeletéiben tökéletesebben oktattatuak. Azonfölül nagyobb vallásos tisztelet kölcsönöztetik a szentségnek, ha csak a Husvét és Pünkösd meghatározott napjain veszik fel ünnepélyes szertartással a keresztséget. XXXVI. A keresztség a felnőtteknél nem mindig halasztandó. De néha igazságos és szükséges okból nem szabad a keresztség idejét elhalasztani, úgymint: életveszélyben s íőleg ha azokat kell megkeresztelni, kik a hittitkokat már tökéletesen megtanulták. Hogy igy cselekedett Fülöp és az apostolok fejedelme, mindnyájan eléggé tudjuk; mert az egyik Kandaces királynénak1) kamarását, a másik Korneliust minden késedelem nélkül megkeresztelte, mihelyt megvallottak, hogy a hitet elfogadják. XXXVII. Mily keszüldtd kell lennie a mcgkcresztelendőnek ? Ezen kivid elő ke,II adni s a népnek megmagyarázni, mily készülettel kell bírni a megkeresztelendőknek. Mindenekelőtt szükséges, hogy akaratuk és szándékuk legyen a keresztséget felvenni: mert, minthogy a keresztségben mindenki meghal a véteknek s uj életmódot és szabályt választ: méltányos, hogy a keresztség senkinek se adassák fel akarata ellenére, vagy vonakodása daczára, hanem csak azoknak, kik önkényt és készséges lélekkel veszik fel azt. Miért is úgy találjuk, hogy a szent hagyomány szerint mindig szem előtt tartatott: senkinek fel nem ') Apóst. Cselek. 8, ülj. s. köv. 10, 47. s. köv. 11*
