Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában

143 által azután a hit igazságának hirdetése és Krisztus dicsőségéért való veszélyek elviselésére serényebbek és bátrabbakká lettek, akkor1) „lön hirtelen az égből mintegy sebesen jövő szélnek zúgása és elosztott nyelvek jelenének meg nekik mint a tüzláng ?“ Ebből érthető volt. hogy a bérmálás szentsége nekünk ugyan­azon lelket és ugyanazon erőket adja, melyekkel a test-, világ- és ördögnek, tudniillik a mi örökös ellenségeinknek bátran ellen mondhatunk és ellen állhatunk. És ezen csodák, valahányszor az apostolok e szentségeket kiszolgáltatták, az egyház első korá­ban egy ideig láthatók voltak, inig a hit erősbülése és megszi­lárdulása után megszűntek. XXIII. Mennyivel nagyobb az uj szövetségi szentségek fensége, mint az ó szövetségieké? Azokból tehát, miket a szentségeknek első hatásáról, tudni­illik a megszentelő kegyelemről előadtunk, az is kitetszik, hogy az uj szövetségi szentségeknek hatása fenségesebb és jelesebb, mint hajdan az ó törvény szentségeié volt, melyek, mivel erőtlen2) és tehetetlen elemek voltak, a fertőzötteket3) a test s nem a lélek megtisztulására szentelték meg. Azért csak jelképeiül ren­deltettek ama dolgoknak, melyeket a mi szentségeink munkálnak. Ellenben az uj törvény szentségei, melyek Krisztus oldalából áradnak, „ki4) a Szentlélek által önmagát szeplőtelenül Istennek feláldozta, megtisztítják lelkiismeretünket a holt cselekvényektől az élő Istennek szolgálatára“ és igy Krisztus vérének ereje által megszerzik ama kegyelmet, melyet jelentenek. Azért ha ezeket az ó törvény szentségeivel összehasonlítjuk, nemcsak nagyobb hatásuaknak, hanem bővebb hasznuaknak és szentségre fensé­gesebbeknek is találjuk. XXIV. Mely szentségek nyomnak lelkűnkbe jelleget és mi a jelleg ? A szentségeknek másik, nem ugyan mindannyival közös, hanem csak hárommal, a keresztsóg, bérmálás s az egyházirend­nek tulajdon hatása a jelleg, melyet lelkűnkbe nyomnak. Mert *) *) Ap. Csel. 2, 2. .s. k. 2) Gál. 4, 9. 3) Zsid. 9, 13. 4) Zsid. 9, 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom