Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
MÁSODIK RÉSZ. I. Fej. A szentségekről általában
141 bűne miatt nem lehet semmi fogyatkozásuk azoknak, kik rossz emberek hivataloskodása által lettek Krisztusba oltva. Azért, mint sz. János evangéliuma nyomán a sz. atyák tanították, Judás Iskariotes is többeket keresztelt, mégsem olvassuk azok egyikéről sem,( hogy ismét megkereszteltetett volna; azért helyesen Írja sz. Ágoston:1) „Judás keresztelt és Judás után nem történt uj keresztség; János keresztelt és János után feladatott a keresztsóg mert a Judás által feladott „Krisztus kéresztsége“ volt; a János által feladott pedig „Jánosé“. Nem Judást Jánosnak, hanem Krisztus keresztségét, habár Judás adta fel, teszszük elébe igen helyesen János keresztségének, habár János adta is fel“. XX. Mit leéli azokról tartanunk, kik tisztátalan lelkiismeretid szolgáltatják ki a szentségeket? A lelkipásztorok és a szentségek egyéb kiszolgáltatói, midőn ezeket hallják, ne gondolják, hogy elégséges, ha az erkölcsök feddhetlenségére és az öntudat tisztaságára nem gondolván, csak arra ügyelnek, mikép kell a szentségeket illően kiszolgáltatni; mert jóllehet erre nagy gondot kell fordítani, mindazonáltal ebben még nem foglaltatik minden, a mi azok kiszolgáltatásához tartozik. Arra kell tehát folyton gondolniok, hogy a szentségek az isteni erőt, mely bennük van, soha sem vesztik el, de a tisztátlanul kiszolgáltatókra örök veszélyt és halált hoznak. Mert a szentet, mire sokszor és igen sokszor kell figyelmeztetnünk, szentül és istenesen kell kezelni. Mint írva van a látnoknál:2) „A bűnösnek mondja az Isten: Miért hirdeted te igazságaimat és veszed szádba szövetségemet? holott te gyűlölted a fegyelmet“. Ha bűntől fertőzött embernek illetlen s nem szabad az isteni dolgokról beszélni, mennyivel nagyobb annak gonoszsága, ki számos vétkeinek tudatában nem irtózik a szent titkokat mocskos szájjal foganatositni, vagy undok kezeibe venni, illetni, másoknak nyújtani és kiszolgáltatni? Főkép miután szent Dénesnél3) írva van, hogy a gonoszoknak a jeleket, (mert igy nevezi a szentségeket) megilletniük sem volt szabad. A szt. dolgok kiszolgáltatói tehát mindenekelőtt szentségre törekedjenek, tisztán járuljanak a szentségek kiszolgáltatásához és úgy gyakorolják magukat 1) Sz. Ág. 5. Értek. Ján. 2j Zsolt. 49, 16. s) Sz. Dén. korm. 1. f. a sz.
