Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)
ELSŐ RÉSZ. I. Fej. A hitről és az apostoli hitvallásról - XIII. Fej. A tizenkettedik ágazatról
126 adni fog, midőn többé nem Isten szolgáinak, hanem barátainak,1) testvéreinek és fiainak hivatnak! Azért Üdvözítőnk legszeretetteljesebb és legmegtisztelőbb szavakkal igy fogja szólítani választottad :*) „Jöjjetek Atyámnak áldottai! bírjátok a nektek készített országot“; hogy méltán kiálthatunk fel :3) „Igen tiszteletre méltók a te barátid, Isten!“ Sőt Krisztus Urunk dicséretekkel is fogja őket mennyei Atyja és az ő angyalai előtt elhalmozni. Azonfelül ha a természetes és minden emberrel közös vágygyal óhajtjuk, hogy a bölcs férfiak bennünket tiszteljenek, mivel őket erényünk legjobb tanúinak tekintjük: mennyire fog növekedni a boldogok dicsősége az által, hogy egyik a másik iránt legnagyobb tisztelettel fog viseltetni. XI. Mennyi jóval fognak a boldogok amaz örök hazában bővelkedni. Nem volna vége az örömök elszámlálásának, melyekkel a boldogok dicsősége tetézve leend s azokat még elképzelnünk sem lehet. De arról legyenek meggyőződve a hívek, hogy mindazok, a mik nekünk ez életben kedvesek vagy kellemesek, akár az elme tudáskörébe, akár a test tökéletes alkatához tartozzanak, azokkal mind bővelkedni fog az égiek boldog élete; jóllehet az az apostol szerint valami fensőbb módon, „melyet4) szem nem látott, fül nem hallott, sem az ember szivébe fél nem hatott“, fog történni. Mert a test, mely azelőtt durva és anyagi volt. miután mennyben, letéve a halandóságot, szellemivé lett, többé semmi élelemre nem szorul; a lélek pedig a dicsőség örök élvezése által, melylyel ama nagy vendégség szerzője „odamenvén5) szolgál nekik“, a legnagyobb gyönyörrel fog eltelni. A becses ruhák vagy a test királyi ékei után pedig ki vágyódhatnék, midőn ezekre semmi szükség nem leend s mindnyájan halhatatlansággal s fénynyel övezve és az örök dicsőség koronájával lesznek ékesítve? Ha pedig az emberi boldogsághoz kényelmes és fényes lakhely birtoka is tartozik: mit lehet magánál a mennynél, mely Isten dicsőségétől mindenünnen ragyog, nagyobbat és magasztosaiibat gondolni? Azért a látnok, midőn ama lakhely szépségét szemei elé állitá és ama boldog lakhelybe 4) Ján. 15, 14. és 20, 17. Rom. 8, 14. 2) Mát. 25, 34. 3) Zsolt. 138, 17. 4) I. Kor. 2, 9. 5) Luk. 17, 37.
