Káté a lelkipásztorok számára a trienti zsinat határozatából (Szombathely, 1892)

Bevezetés a lelkipásztoroknak szükségességéről, tekintélyéről, kötelmeiről az egyházban és a keresztény tan főbb fejezeteiről

13

V. Most, az igazság kihirdetése után is szükséges, hogy a lelkipásztorok Isten igéjét hirdessék.

Ámde ha Isten igéje hirdetésének az egyházban soha sem szabad megszűnnie, bizonyára napjainkban még nagyobb szorgalommal és buzgósággal kell arra törekednünk, hogy a hívők a józan és romlatlan tannal, mint az élet kenyerével tápláltassanak és megerősittessenek;') mert hamis próféták mentek szét a világba, kikről az Ur igy szól: „Nem küldőm a prófétákat és ők futónak; nem szólék nekik s ők mégis prófétáiénak“,2) hogy különféle és idegen tanításokkal megrontsák a keresztények lelkeit.3) A miben annyira ment a sátánnak minden fortélyaival ellátott gonoszságuk, hogy már alig látszik bizonyos határok közé szorithatónak és ha Üdvözítőnk ama dicső Ígéretére4) nem támaszkodnánk, mely szerint oly erős alapra építette egyházát, hogy a pokol kapui soha erőt nem vehetnek rajta: igen kellene tartanunk, hogy napjainkban, minden oldalról oly sok ellenségtől szorongattatva és oly sokféle fortélylyal támadtatva és ostromoltatva, megdől. Mert nem említve a legtekintélyesebb tartományokat, melyek hajdan az őseiktől öröklött igaz katholikus religiót jámborul és szentül megőrizték, most pedig letérve az igaz ösvényről eltévelyedtek és nyilván abban helyezik jámborságukat, hogy apáik tanításától messze eltértek: nincs jelenleg oly távol vidék, nincs oly zárt hely, nincsen a keresztény világban oly elrejtett zug, a hová ezen ragály alattomosan befurakodni meg nem kísérletté volna.

VI. Az eretnekek főlcép kátékkal törekedtek a keresztények elméjét megvesztegetni.

Mert a kik azt tűzték ki feladatukul, hogy a hívek elméjét megvesztegessék, belátván, hogy teljesen lehetetlen mindenkivel szóbeli értekezésbe ereszkedni és mérges tanításukat fűleikbe csepegtetni: ugyanahhoz máskép fogván, sokkal könnyebben és messzebb terjesztették istentelen tévtanaikat. Mert ama terjedelmes köteteken kívül, melyekkel a katholikus vallást felforgatni törekedtek, (a melyektől azonban, miután nyilvános tévelyt tartalmaztak, nagyobb fáradság és szorgalom nélkül is lehetett óva') Ján. I. 4, 1. 2) Jer. 23, 21. 3) Zsid. 13, 9. 4) M9t. 16, 18.