Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

fAkosziino ima. Elteltek immár a boldog percek, melye­ket kedves Szüzanyánk e szent helyen el­tűnhettünk. Ó mily rövid is volt e boldog idő nekünk! Alig zártál minket, méltatlan bűnösöket, most már megtisztult és Téged jó Anyánk igazán szerető fiaidat és leányai­dat édesanyai karjaidba, máris ki kell azok­ból bontakoznunk. Oh mily fájó érzés ez ne­künk! Elmegyünk kedves kiscelli Szűzanyánk, elmegyünk szomorú szívvel, bánatos lélek­kel ! Ki tudja, meglátjuk-e még valaha e szent helyen drága képedet, jóságos arco­dat.. . Hisz oly rövid, gyarló és törékeny a mi életünk. Ki tudja, jövő ilyenkor nem porlad-e már a mi testünk is a sír hantjai alatt, a kereszt árnyékában ? Azért mielőtt Tőled, Édesanyánk, búcsút vennénk, még egyszer leborulunk színed előtt. Könnytelt szemeinkkel feltekintünk Hozzád és buzgó sóhajjal kérünk, áldj meg! Védelmezz, sze­ress és ne hagyj el bennünket soha! Áldd meg otthonunkat, családunkat, falunkat, szü­71

Next

/
Oldalképek
Tartalom