Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

Akárhol jársz, akármiben fáradozol, küszködöl, vagy imádkozol, rajiad függ bársonyos tekintete.

Meg ne szomorítsd soha jó Anyád szemét, sugara meg ne törjön, fénye ki ne hunyjon, könnye, jaj, ne hulljon!

Legyen tükör a lelked, kristálytükör, hogy mint hófehér hattyú fürödjék enyhén ringó vizében a Mennyei Tisztaság szelíd szent tekintete.

Testvérem, szüntelen rajtad van Mária szeme.

Mondd, elbírja- e szíved ezt a rettentő gyönyörűséget?

Mondd, mit éreznél, ha Mária most rád tekintene ? . ..

(Idézet Dr. Révay József: „Zarándokút a szenthelyekre“ c. könyvéből 393. 1.)

68