Nemes Vazul: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése (Celldömölk, 1948)

dúlnak meg hamarosan, kegyelmeknek és gyógyulásoknak, sőt csodáknak rendkívüli fényével tündöklik; miután megbizonyult az is, hogy Isten ki ajándékainak bőségéből ott osztogat, ahol isteni Fölségének tetszik, azon a helyen a maga mindenha'órágának tetteivel nyilatkozott meg; s mivel mindez általánosan ismert és a törvényes vizsgálatok szerint bizonyos, azért ... ezt a Mária szobrot ... nemcsak kevyelemhozónak, hanem csodatevőnek is kijelentjük és elismerjük és kimondjuk, hogy azon szobor a híveknek nyilvános tiszteletre nemcsak kitehető, de ki is teendő..."

Alighogy a püspök kiadta ezen rendeletét, mely által a dömölki búcsújáróhely nyilvánosan elismertetett, maga is Dömölkre megy. November 19-én este érkezett meg; másnap bérmál, harmadnap a Mária szobrot körmenetben viszik körül, díszes koronával megkoronázzák és trónusra emelik. A fényes ünnepen ötvenezer ember vett részt egész nap szentbeszédek hangzanak több nyelven, a hívekben ég a buzgóság ezen a nagy napon.

18