Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
64 felső oszlopok eltérő formájával félreérthetetlenül jelzi, hogy a földszinti árkádok pillérei a boltozat önálló támaszrendszerének csak talapzatául szolgálnak. Lébény, Tűrje és Ják hevederívtartó féloszlopai mintegy a kett<> között állanak, és épúgy a magyar műhelygyakorlatban kialakult helyi változatot képviselnek, mint a főhajópillérek nyolcszögletes alakja. A jáki főhajó féloszlopait finoman faragott oszloptörzsgyűrűk díszítik. Ezt a motívumot már a 12. századi francia gótika előszeretettel alkalmazta ugyanilyen módon, hogy a hájófalakon felfutó karcsú oszlopok és oszlop* kötegek száraz egyhangúságát enyhítse. A 13. század elején az építészeti tagolás gazdagítására törekvő cisztercita gótika is átvette az oszloptörzsgyűrűk használatát, sőt helyenként káprázatos bőkezűséggel alkalmazta őket. 38. kép. Az északi főhajófal keleti hármas faloszlopkötege. A földszinttől a boltozatig futó oszlopok és pillérek egyhangúságának elkerülésére és egyúttal a földszinti tér kihasználhatóbbá tételére azonban: egy másik módot is talált: a boltozattámasztó oszlopoknak és pilléreknek az oldalfalakba illesztett gyámokra való helyezését. A gyámokra helyezett támaszrendszer a cisztercita koragótíkának legfeltűnőbb és legjellegzetesebb technikai sajátossága lett. Jákon megpróbálták mindkét motívumot egyszerre és egymással kapcsolatban alkalmazni. A hevederívnek szánt féloszlopot két oldalt egy-egy rövidebb — az átlós bordák részére készült — oszlop kíséri, amely lent, a közrefogott oszlop törzsét díszítő gyűrű mellett gyámkőben végződik. Az ötletet valószínűleg a pannonhalmi templom adhatta, ahol a gyámokra állított hármas oszlopkötegeket igen változatosan alkalmazták. Az északi falon megpróbálkoztak egy olyan megoldással is, amelyik már Jákot idézi; a szentély felőli első hevederívet tartó vaskos és elég idomtalan falpillért alsó részén, ahol egy gyámkőre helyezett kurta oszlop fejére támaszkodik, oszloptörzsgyűrű-szerű párkány öleli körül. Ezt a falpillért két oldalt vékonyabb, az átlós bordáknak szánt karcsú oszlopok kísérik, amelyek a gyűrű alatt valamivel gyámokban végződnek, törzsük azonban a gyűrűt átvágja.
