Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
61 keresztbollozatokkal fedett, négyzetes szakaszokból álló csarnokokban négy egyforma heveder és négy ugyancsak egyforma átlós borda tartására szinte magától adódó tökéletes megoldás (pl. Pannonhalma, Bamberg, Trebitscli kriptái, Heiligenkreuz káptalani terme, Lilienfeld szentélye és káptalani terme stb.). Annál nehezebben hozható összhangba a boltozott bazilikák támaszrendszerével, amelyben egy-egy pillérről különböző magasságban másmás hivatású, méretű és formájú ívek indulnak ki. Ép ezért nem lehet véletlen, egyezés, hogy a magyar későromán templomépítészet több jelentős emlékén,. 35. kép. Oszlopfő a déli toronyaljában. Vértesszentkereszten, Aracson, Ócsán, Türjén és végül Jákon mégis nyolcszögletes pilléreket alkalmaztak a főhajóívek alátámasztására (37, kép). Az ötlet valószínűleg a vértesszentkereszti bencés templom műhelyéből, indult ki. Sajnos, ma már nem lehet pontosan megállapítani, hogyan kapcsolódtak itt össze a pillérek a boltozattal. Vértesszentkeresztnek a díszítő faragások révén is közeli rokona a valószínűleg ugyancsak bencés alapítású aracsi templom romja és az ócsai egykori premontrei templom. Mindkettőben az egyszerűen tagolt árkádív csak rá van helyezve a pillérfő fej lemezére. A türjei premontrei templomban a pillérnek azon a négy oldalán, ahol az árkádívek, a mellékhajó hevederíve és a főhajó boltozati bordáit tartó féloszlop tényleg a pillérre nehezednek, cisztercita ízű, gyámokon álló rövid oszlopokkal igyekeztek a pillér és terhe között szerves kapcsolatot teremteni és egyúttal a pillért könnyedebbé tenni. Jákon mind a nyolc oldalra teljes oszlop került, amelyek közül csak a föhajó felé esőnek van igazi szerkezeti jelentősége és tényleges teherhordó szerepe. A jáki megoldás a szerkezetet tekintve tehát pontatlanabb és lazább, mint a tűrjél, az építészeti elemek díszítő hatását tekintve viszont valamennyi közt a leggazdagabb. A jáki pillérek oszlopkoszorúja erősen cisztercita jellegű. A 13. századi
