Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
58 taglejtésekkel beszélő férfi látható, akiknek kiléte és az egész kép jelentése eddig még nem volt megfejthető. A képek ikonográfiái értelmezése igen nehéz. A nyugati falon lévő „koimesis" kompozíció nemcsak Mária halálára vonatkozhatik; ugyanezt a motívumot pl. Szent István fehérvári koporsóján a halott királyra alkalmazták. A kéttornyú templom nem illik bele a Mária halála szokásos ábrázolásába, A halál színhelye ugyanis rendszerint szoba. A siratok közt nők jelenléte megfelelne ugyan a bizánci ikonográfia előírásának, — azonban hiába keressük az apostolokat, akik mind keleten, mind nyugaton elmaradhatatlanok. A déli fal öt férfialakja közül ugyanis egynek sincs nimbusa, mint a mennybe emelt léleknek és a boltozat angyalainak, tehát nyilván-33. kép. Oszlopfő az északi toronyaljában. valóan nem szentek. Nem lehetetlen, hogy a nyugati fal halál- és mennybevitel-jelenete közönségének különös jelentős tagjai. A boltcikkelyekbe egy-egy bízáncias, merev ünnepélyességű, valószínűleg ereklyetartó angyalt és egy-egy világi férfit és nőt, a templom és kolostorépíttető család tagjait festették. Ezekkel a donátorképekkel is jelezték, hogy a templomnak ez a része a világi patrónusok és hozzátartozóik részére van fenntartva. Az építészeti szerkezetnek és faragott díszítésnek határozottan nyugati eredetével szemben a festményeket inkább déli, középolasz stílusban iskolázott helyi mester készíthette. Az előcsarnokban a kaputól jobbra hasonló stílusú festménytöredék látható: álló király, mellette kisebb gyermekalak, fent érdekes keretdíszítéssel, amelynek motívumát — úgy látszik — a templom díszítő faragásaiból (északi mellékhajó gyámkövei, szentélyszakasz záróköve) vették. 4. Az előcsarnokból a főhajóba lépünk, amelynek karcsú arányai a karzat alatti részek nyomott boltívei után különösen
