Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
56 építkezéseire jellemző, hanem majdnem minden olyan épületre, amelyet magasabb igényű megrendelők: a király, főpapok, gazdagabb szerzetesrendek (premontreiek, bencések) emeltettek, Az udvar újszerű pompájáért kedvelhette az új stílust, amelynek gazdagságával a ciszterciták eredetileg csak a faragott és festett képek hiányát akarták enyhíteni, A bencéseknél még természetesebb a cisztercita építészeti stílus és szokások hatása, mert ép a 13. század elején belső életük reformját is közvetlenül a ciszterciták irányították. A jáki boltozatok díszes sarkantyús bordáinak rokonait egész sor udvari, illetve az udvar érdekkörébe vágó építkezésből (esztergomi várkápolna, óbudai Kálvin-utcai ásatások, Margit-szígetí domonkos-apácák, budavári koronázó templom stb.) ismerjük. Még több részlet és szerkezeti sajátság emlékeztet a közismerten cisztercita jellegű pannonhalmi bencés templomra: a koragót bimbós oszlopfők gazdagon tagolt erőteljes fej lemezeket hordanak, amelyekből a bordák nem közvetlenül, hanem egyszerű félkörös 31. kép. Az északi toronyalja záróköve. metszetű vagy indacsomóvá és liliommá felbontott közvetítő tagból indulnak ki. Pannonhalmán ennek a tagnak felbontása még nem történt meg és a bordametszet is egyszerűbb; a pannonhalmi forma azonban szintén ismert a pilisi cisztercita kolostor, a Kálvin-utcai épület, az egri székesegyház romjaiból. Jellemző ezenfelül, hogy a boltozati bordák kereszteződésénél még nincsenek igazi, kifejlett zárókövek. Az előcsarnok és az északi toronyalja levél- és indadísze (30. és 31. kép), a déli toronyalja kutyafigurája (32. kép) mintha csak oda lennének tapasztva, hogy a bordák találkozását eltakarják. Az átlós bordákat tartó sarokba állított oszlopok mind általános jellegükkel, mind egyes részleteikkel, főként a puhán kezelt saroklevelekkel díszített lábazataikkal szintén Pannonhalmára és távolabbról Esztergomra emlékeztetnek. 2. Az északi torony alj óban igen figyelemreméltó a hajóba nyíló ív jobboldali oszlopfője a kéttestű, egyfejű sárkánnyal (33. kép). Ez szinte iskolapéldája annak a 12. századi délnyugatfrancia és burgundi művészetben igen kedvelt keleti eredetű ornamentikának, amelyet értelmetlensége miatt a cisztercita clairvaux-i Szent Bernát oly élesen elítélt, a művészek viszont
