Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
49 is már a későantik művészetben szinte kultuszképpé merevedett kompozíciót (Mithras!) használtak fel. A legkülönlegesebb jelenség azonban az, hogy az egész kapudíszítésben az uralkodó szerep nem az ívmezö Maiestas Domini-képéé, amely orthodoxdogmatikai szempontból a leglényegesebb és a legmagasabb rendű ábrázolás, az igazi középpont, hanem a Krisztus és apostol-sorozaté, amelyben Krisztus úgy jelenik meg apostolai élén, mint egy földi uralkodó udvari méltóságaitól kísérve. Az egész díszítésnek ép ez a része az, amelyhez nem használtak fel már kialakult ikonográfiái képtípust, hanem itt kellett a gondolathoz az illő formát megteremteniük és a tartalmat az idegenből vett és eredetileg más rendeltetésű építészeti kerettel összhangba hozniok. Mint a toronyfalra szorult két apostol mutatja, ez utóbbi feladatot csak részben sikerült megoldani. Az építtető magyar urak és a díszítés programmját kidolgozó magyar bencések a jól ismert 12 apostol fejedelmi kíséretként való hieratikus, 25. kép. Az apátsági templom nyugati kapujának eredeti ívmeződomborműve. (Szombathely, Vasvármegyei Múzeum.) reprezentatív felsorakoztatásában a mennyei Király méltóságának és hatalmának a legmélyebb értelmű szimbólumoknál is többet mondó és az arisztokratikus magyar életideálnak sokkal inkább megfelelő kifejezését látták, mint a Nyugatról kapott Maiestas Domini misztikus istenlátomásában. A szobrok helyi műhely alkotásai. Átlagos színvonaluk alatta marad a templom növényi és mértani díszítéseinek, stílusuk vidékies, amelyet ép vidékiessége miatt nem lehet egyik ma ismert külföldi vagy belföldi szobrászműhellyel sem közvetlen kapcsolatba hozni, habár a 12. századi lombardos jellegű magyar hagyomány továbbélése mellett több más, részben egészen friss stílusáramlat hatása is jelentkezik benne. Különösen jól megfigyelhető, amint a legmagasabban álló figurák merev és kemény részletformáival szemben lefelé a ruharedők alakítása egyre lágyabbá és mozgalmasabbá válik, azaz a román formanyelv tömörsége bomlásnak indul. Az álló Krisztust faragó vezető mester még a 12. századvégi magyar szobrászatban (Gyulafehérvár) erősen érvényesülő lombard, közelebbről Bogyay Tamás dr.: A jáki apátsági templom és Szent Jakab-kápolna.
