Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
31 gótikából erednek (Laon, Noyon), de szélesebb körben a cisztercita koragótikával terjedtek el. (Maulbronn, Ebrach). A jáki főapsziszon ezt a sajátosan belső építészeti formát alkalmazták emeletosztó párkány szerepében. Még a fogrovat sem hiányzik alóla, amely pedig a kiugró koszorúpárkányok szokásos kísérője. Sőt, a vakárkádsor egészen szokatlan motívuma is voltakép csak ezt az emeletosztópárkányjelleget hangsúlyozza. A fülkék ugyanis nemcsak pusztán a földszinti falsáv nehézkes tömörségének fellazítására szolgálnak, hanem íveikkel mintegy alátámasztják a párkányt, azaz ugyanazt a szerepet töltik be, mint a bambergi keleti kóruson az ugyanilyen helyen alkalmazott ívsor. Valószínű, hogy itt is egy felsőrajnai motívum szerencsés és művészi felhasználásával állunk szemben. A wormsi dóm nyugati kórusán a felső galéria alatti kiugró hengerrovatos párkányt alulról ugyancsak lapos vakárkádok kísérik. A két 16. kép. A jáki föapszisz párkánydíszítő mintája és rokonai: a) Bourges, St. Etienne déli kapu; b) Bamberg dóm keleti kórus; c) Ják, apátsági templom főapszisza. alkotás közt leszármazási viszony vagy egyéb közvetlen kapcsolat természetesen nincs, de a vakárkádok szokatlan alkalmazási módjának azonossága valószínűvé teszi, hogy közös mintaképre mennek vissza. A délnyugat- és középfrancia román művészet hagyományainak hasonló átértelmezéséről tanúskodnak a tagoló oszlopok is, amelyek jórészt elvesztették azt az önállóságot, ami a mellékapsziszok oszloptagolásának sajátos franciás színezetét biztosította. Bármennyire erőteljesek is, a törzsüket körülölelő emeletosztó párkány és a reájuk nehezedő ívsor teljesen beleköti őket a faltagolás szerkezetébe, azaz önálló faltámasztóból dekoratív faltagolóvá váltak. A díszítő motívumokból különös figyelmet érdemel a felső párkány palmettás fríze. A minta szerkezete a bourgesi székesegyház 12. század közepe tájáról való déli kapujának egyik bélletívén látható díszítésre vezethető vissza (16. kép. a.). Itt a mintát azonban még nem frízszerűen, hanem a béllettagon keresztbe állítva, párosával alkalmazták, A jáki mester a francia motívumot a bambergi keleti kórus palmettás frízének mintájára dús levéldísszel telítette és végnélküli sorba fűzte. Még a bambergi minta jellegzetes, karcsú száron ülő bimbóit is átvette, de szinte népies ízű virágkedvelő képzelettel továbbfejlesztette. A bimbóból magház lett, amelyből merev felülnézetben ábrázolt kerek virág szirmai fakadnak (16. kép b, c.). Alighanem helyi vonás az is, hogy a sor egyes tagjait lendületesen faragott gyűrűk fűzik össze. Az apsziszablakok díszítésében két normán motívumnak jut jelentős szerep. A középső ablak legkülső tagját a rombuszokat alkotó tört pálcatag, a két szélső ablak külső íveit pedig a cikk-cakk-dísz ékesíti. A cikk-cakk az egyszerűbb és a régibb díszítő elem, amely már a század fordulója táján messze túlterjedt a normán stílus voltaképeni hatásterületén. Magyarországon alkalmazta már az esztergomi műhely is a várkápolna két oldal
