Bogyay Tamás: A jáki apátsági templom és a Szent Jakab-kápolna (Szombathely, 1943)
1 jelentékeny része, köztük ép a boltozásban jártas tagok is, az 1250-es évek elején úgy látszik hirtelen eltávoztak. A munka harmadik szakaszában a főhajó és valószínűleg a Folnay apát idejében teljesen átépített déli mellékhajó is lapos mennyezetet kapott, csak az északi mellékhajót fedték be régies, de a magyar vidéki építészetben ekkor még elég általánosan használt bordás boltozattal. A második építési korszak, amely a templomon jelentősebb változásokat okozott, Folnay Ferenc apátságának idejére (1643—Í666) esett. Folnay az állítólag villámcsapástól tönkretett három déli pillért négyszögletes faltömbökkel pótoltatta, a déli főhajófal jórészét újjáépíttette, mind a főhajót, mind a déli mellékhajót fiókos dongákkal beboltoztatta, a déli mellékhajóra és a sekrestyére emeletet huzatott. (A sekrestyét magát az 1896. előtti állapotot feltüntető alaprajz-felvétel, melyet Széchenyi Miklós „A Szent György vértanúról nevezett jáki apátság története" című művében (11. o.) közölt, 15. századi hozzáépítésnek tünteti fel). A déli mellékhajó és a sekrestye emeletének tetőszerkezete a déli főhajófalat kívülről majdnem teljesen eltakarta, ezért a déli főhaj óablakok pótlására az északi mellékhajófalba nagyméretű ablakokat kellett törni. Mivel az ablakokat a belső négyszakaszos beosztásnak megfelelően kellett elhelyezni, a régi ötszakaszos beosztást követő külső tagoló oszlopkötegek felső része jórészt áldozatul esett ennek az átalakításnak. A 18. század javításai, amelyeket fentebb ismertettünk, lényegében már nem változtattak a templomon. A legjelentősebb munka a tornyok 1733—35. évi újjáépítése lehetett. Sem a 18. századi feljegyzések, sem Gyalus Lászlónak kétes értékű és az újabban előkerült hiteles adatokkal gyakran ellentétes megállapításai nem adnak pontos felvilágosítást arra, hogy milyen mérvű volt ez az újjáépítés. Ugyanekkor törtek a szentélyszakasz északi és déli falába is egy-egy hatalmas ablakot, hogy az új főoltártól elfedett szentélyablakokat pótolják, és az oltárt is megfelelő megvilágításhoz juttassák. Valószínűleg ekkor egészíthették ki a főkapu apostolszobrait is. ( A harmadik építésidkor szakot az 1896—1904. évi restaurálás jelenti. Ennek során lebontották és az 1896 előtti állapoitól eltérő formában teljesen újra építették: a tornyokat az első emelettől felfelé, a^fohaJoAléli pillérsorát és falát,^TTőhajó és á~ déli mellékhajó boltozatát, ez utóbbiról eltávo 1 ítva a FolnayféléAmieletráépítést. Befalazták az északi mellékhajó és a szentélyszakasz nagy ablakait, kiegészítették az északi mellékhajófal oszlopköteges tagolását és helyreállították a szentélyszakasz négykarélyos ablakait. Kiegészítették és részben kicserélték a főkapu díszítő faragványait, elsősorban az ívmeződomborművet, a kapukávát és a bélletoszlopok és pillérek jelentékeny részét. A rongált díszítő részleteket általában mindenütt kicserélték, az új köveket részben világosabb színükről, de főként kínosan szabályos és lélektelen, gépszerűen pontos faragásukról könnyű
